Ítéletek

Christian Morales – 1987. július 2. – Fogadó: Iskola, Ilo Mossamic

„Igazgató Úr!

Megkaptam a jelentést, hálásan köszönöm, mint mindig. Úgy alakultak az események, hogy gondolatainak élvezetéről talán le kell mondanom bizonytalan ideig… Végül ismét igaza lett, a kék ruha és a technológia ellenére is nyomot hagytam, nagyobbat, mint szerettem volna… Még nem tudom, mire számíthatok, de az asszisztensem nem éppen a legfényesebb jövőképeket vázolta fel nekem…

Csatolmányként elküldök önnek egy összeállítást, David oktatási anyagát, a Vitmiss potenciál iskolabarát fejlesztésére. Úgy terveztem, hogy magam fogok gyakorolni vele, de jelen pillanatban ez nem tűnik kivitelezhetőnek, pedig mindent elkövettem érte, ezt el kell hinnie nekem… Végül igazam lett, Önre maradtak a külön foglalkozások. Tekintse ezt végakaratnak.

A gyerekeknek tegnap éjszaka üzentem. Elmondtam mindent, amit most tudniuk kell, de ha többet nem hallanának felőlem, a második csatolmányban megtalálja a válaszokat. Önre bízom, mit ad tovább belőle. Sajnálom… Bánom, hogy egyedül hagytam az Iskola igazgatásával, de azt még jobban, hogy emellé az én viselt dolgaim terhét is vinnie kell. Remélem, még láthatom a szigorú tekintetét.”

Christian Morales – 1987. július 2. – Fogadó: Mona Icenhurt

„Drága Mona!

Nem tudom, mennyi idő telt el, mióta utoljára üzentem neked... De, pontosan tudom. Ötvenhét földi nap, két óra és négy perc…

Azóta sok minden történt, de érdemi előrelépést nem tettem a Kaedruk tisztázására. Az utolsó kísérletem nem pont úgy sült el, ahogy terveztem, így erős a gyanúm, hogy ez lesz a végső üzenetem, amit soha nem fogsz meghallgatni.

A Kocka… A mesterséges intelligencia asszisztensem felvázolta a várható következményeket, ezekből a legszimpatikusabb, hogy a tudatomat átformálják egy kacsáévá és egy kis tóban fogok hápogva úszkálni. A kacsa egy földi vízimadárféle…

Sok mindent szerettem volna elmondani, de látva a másfél év meg nem hallgatott üzeneteit, úgy gondolom, a legjobb, ha nem teszem.

Talán egy nap viszont látsz, a hullámzó víz tetején vidáman lebegve. Akkor tudni fogod, hogy békére leltem és azt is, hogy a fegyvert hatástalanították, már nem árthat senkinek, még önmagának sem.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. július 2.

„Morales Mester!

Üzenetét megkaptam, Morhon Zagir Főparancsnokhoz fordultam. Most itt áll velem, együtt vizsgáltuk meg a lehetőségeket, a második csatolmány részleteit legjobb tudásom szerint osztottam meg vele. A hűtlen kezelésért ezúton is elnézését kérem.

A föderációs jogrend értelmében az Első Harcos felett nem ítélkezhet idegen hatalom. A Főparancsnok, mint a szükségállapot alatt megbízott katonai és polgári vezető, hivatalosan is tiltakozik bármiféle eljárás kapcsán. Kérem ezt az üzenetet továbbítsa az illetékeseknek, közvetlen kapcsolat híján Morhon másképp nem tudja benyújtani panaszát az arctalanok felé. Nyomatékosan kérem, mint mester, igazgató és barát, ezegyszer a józan ész vezesse, ne a bűntudat.

David oktatási tervét megtekintettem. Szoros munkarendemben nehezen találok alkalmat a külön foglalkozásokra, de arra a rövid időre vállalom, amíg hazatér és átveszi tőlem a képzését. Várjuk vissza, jó pár szigorú pillantást tartogatok még az Iskola tulajdonosa számára.”

Christian Morales – 1987. július 3. – Fogadó: Mona Icenhurt

„Drága Mona!

A fegyver tovább rombolhat.”

Christian Morales – 1987. július 3. – Fogadó: Iskola, Ilo Mossamic

„Igazgató Úr!

Az eljárások lefolytak. Az ellopott eszköz ügyében osztagvezetőm, Nox Parancsnok képviselte a vádat, a védelmet és a bíróságot is. Még Ön is elégedett lenne a döntéssel, engem és önmagát is büntető munkára ítélte a Morka civilizáció javára. Egy kis testmozgás nekem sem árt…

A Poal is meghallgatott a kishíján kirobbantott csillagközi háború kapcsán. Ismét meg lehet elégedve, még az Ön békés Otlaca filozófiáját is meghaladó döntés született. Felügyelőpolgárom, Poal vezeklésként érzelmi jelentések megírását javasolta, egy teljes földi rendszercikluson át… Azt hiszem, egy évre gondolt… Talán.

Az eljárások lezárása után bemutattam a levelét, ahogy kérte. Poal beszédes hallgatásával nyugtázta a dokumentumot. Biztonsági okokból azt javasolta, egy földi rendszerciklusig ne lépjek föderációs felszínre, így a Centaco Maxim fővárosa, iskolástól kerülendő lett számomra… A Poal humor határtalan, csak győzzük megérteni.

Zagir Főparancsnoknak kérem továbbítsa: Morhon, hálás vagyok a jó szándékért és a közreműködésért, de a Húsvéti Nyuszi rokonai a Békeharcosról errefelé ugyanazt gondolják, mint amit arrafelé az Első Harcosról a bürokraták és a katonai vezetők. Mindazonáltal egy múltbéli félreértést tisztáznék. A Morales romboló föderációs rakétáktól elszenvedett sérülései minimálisak voltak, Önnek pedig csak azért van most flottája, mert a hajóm nem lőtt vissza a császári agresszióra. Ennek fényében, barátként és bajtársként intem óvva a további jogi, vagy katonai hadmozdulatoktól érdekemben.

Ilo, az új időbeosztásomat csatoltan küldöm, kérem a gyerekek foglalkozásait eszerint átrendezni. A gyakorlati oktatást a megjelölt tíz órákban átveszem, az elméleti, filozófiai tanítást továbbra is Önre bíznám, mint a téma mesterére és barátomra. A Védencek az időkeret előtt álljanak készen a téráthelyezésre, a landolás az ismertetett okokból nem lehetséges! Köszönöm, hogy az Iskola mellett áll… Mellettem.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. július 3.

„Morales Mester!

A kéréseinek megfelelően fogok eljárni, gyermekeit földi öt perccel a gyakorlati oktatás megkezdése előtt már ott találja az irodámban. Gondoskodom róla, hogy csak ők legyenek jelen, az eltűnésük idejére magánfoglalkozás ürügyével biztosítom az időkeretet.

Morhon Zagir Főparancsnok válaszát továbbítom: Mossamic Igazgatóval egyeztetve, véglegesítenem kell az ideiglenes Föderációs Tanács döntését, az Iskola első szintjén állomásoztatott császári elitegység végérvényesen feloszlatásra kerül, a katonák a Fővárosi Védelmi Erők alakulatához csatlakoznak. Egy múltbéli félreértést én is tisztáznék, a Morales romboló megtámadása idején a Főparancsnok tisztjét egy igazi katonai vezető helyett a rohamjárműveket félbeszakító fényember, az Első Harcos töltötte be, így a csekély károsodást a saját számlájára írja! Dicső napot az Új Föderációban!

Christian Morales – 1987. augusztus 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Ez a tizenhetedik próbálkozásom, hogy összefoglaljam a törtciklus eseményeit, remélem így már megfelel a Kocka elvárásainak is.

David oktatása jól halad, akárcsak Elenáé. Az eddigi hét alkalom eredményesnek tűnt, a fiú nagyon élvezi a gyakorlást, a lány pedig a Poal tudás morzsáit ízlelgeti. A Kocka néma súgásai valóságos professzorrá emeltek a gyerekek szemében, olyan lettem, mint egy öreg bölcs, aki huszonegy földi éve ellenére, mindenre tudja a választ.

Nox Parancsnok remek vezető, magatartása a Morka bürokraták ellenséges hozzáállása mellett is példamutató. Szociális tevékenység címszóval szállítunk ellátmányt, a ki és berakodást is mi végezzük.

Jól vagyok, minden rendben.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. augusztus 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

David viselkedésében nem látok változást. Elena kérvényét az első emeleti botanikai labor kialakítására megkaptam, a pénzügyi beszámolóban megtalálja az elkülöníthető források összesítőjét is.”

Christian Morales – 1987. szeptember 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Most tizenkettedjére futok neki az érzelmi jelentésnek, a szigorú számítógép csak a végén hajlandó megnézni, de indoklást nem kapok, csak visszautasítást. Fizikai fenyítésben részesítettem. Nem használt.

Nox Parancsnok tudatosan távol tart a Kaedru nyomozati anyagoktól. A büntetőmunka mellett egy másik tanulópolgár felügyeletét is rám bízta. Nem bocsátkoznék feltételezésekbe, de a hölgy emberszerű megjelenése és a közvetlen viselkedése gyanút ébresztett bennem.

David fejlődése látványos. Alig telt el idő, mégis látszik, hogy minden nap gyakorol, akkor is, amikor nincs velem idefent. A föderációs jogi tanulmányaiban is segítek, a Kocka sugdosása ismét hasznosnak bizonyult, a fiú érdeklődését felkeltette a velem való értekezés.

A Morales rombolón berendeztünk egy másodlagos botanikai labort Elena számára. Az első magok kicsíráztak, a fénylő falak úgy tűnik szemben az emberrel, jótékony hatással vannak a növényekre.

Elfogadható a hangulatom, rendben vagyok.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. szeptember 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

Ismét távozott két diákunk, Tharvis és Dekti Beraddo tanulóink visszatérnek szülőbolygójukra, tanulmányaikat ott folytatják. A búcsú ünnepség emlékválogatását csatoltam. Helyükre egy Otlaca fiú és egy Dansta lány érkezett, anyagaikat szintén hozzáfűztem az üzenethez.

David viselkedésében nem látok változást, de a tanulmányi eredményeiben némi fejlődést vélek felfedezni. Elena zárkózottabb lett, sok időt tölt a botanikai laborban. Első jelentését csatoltam. Tanulmányai továbbra is kimagasló eredménnyel folynak.”

Christian Morales – 1987. október 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Ez a tizedik próbálkozás. A Kaedru incidens után, remélem a Kocka nem vert át, igen zavaró volna, ha a fehér kupolák alatt is rajtam nevetnétek az el nem küldött jelentések kapcsán.

David ismét sokat fejlődött, hétről-hétre egyre pontosabb és erősebb. Még most is jegelem a vállam, a kölyök lába keményen rúg ám…

Elena is jól szórakozik, elmondása alapján a romboló kertje sokkal többet nőtt, mint az iskolai, pedig már egy új diák jelenléte is segíti.

Nox Parancsnokkal befejeztük a büntető munkát, de a Kaedru nyomozástól továbbra is távol tart. Ilana Hoft tanulópolgár pesztrálása is egyre több összeférhetetlenséget eredményez.

Türelmesen várok, úgy érzem, mást most nem tehetek.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. október 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

David viselkedésében negatív változást látok, javuló tanulmányi eredményei ellenére is. A külön foglalkozásokon figyelme kevesebb, mintha egészen máson járna az esze. Gesztusai nem megnyugtatóak, erősödő elfojtott haragra utaló jelek mutatkoznak rajta. Beszéljenek!

Elena továbbra is idejének nagyrészét a botanikai laborban tölti, de megnyugtató, hogy már akad társasága, az új Otlaca diákunk, Vama is csatlakozott a tevékenységhez.”

Christian Morales – 1987. november 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

A földi elrablásom negyedik évfordulójának alkalmából, ez a negyedik próbálkozásom a jelentés elküldésére. Igazán beszélhetnél ezzel a zsémbes vasdarabbal, hogy legyen már egy kicsit kevésbé Kocka!

Ilana Hoft tanulópolgár kihívó viselkedését már nem tudtam tovább tolerálni, kérelmeztem az áthelyezését. Nox Parancsnok elutasította. Kaedru ügyben teljes a titkolózás, már-már gyanús a hallgatása.

Sokat beszélgettem Daviddel. Lassan az edzések felét már harc nélkül töltjük. Mona fejmosásai elérték a céljukat, de nem tudom, hogy ez jó-e így… A fiú fél, bár magának sem vallja be… A feleségem... Mona és a köztem megromlott kapcsolatot látja a saját sötét jövőjeként Elenával. Próbáltam meggyőzni, hogy ők mások. Nem sikerült.

Elena jóval kevesebbet beszélget velem, mint régen. Nem hibáztatom, egy ifjú hölgynek meg kell adni a teret az önálló kibontakozásra. A kertben szinte sugárzik, egy-egy pillanatra van időm gyönyörködni benne, mielőtt a Vitmiss ököl megtorolja a figyelmetlenségemet.

Nagynak érzem a rombolót, miután elmennek.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. november 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

David viselkedésében aggasztó változást látok. Rendszeresen elmulasztja a külön foglalkozásokon való megjelenést, hiányzásait kéretlen hajnali büntetőmunkával pótolja. Alig kommunikál, de amikor mégis, sajátos filozófiáját sokszor már én magam sem értem.

Elena botanikai laborban töltött ideje is aggasztó. Tanulmányi eredményei nem romlottak, de a külön órák számát lecsökkentette.

Oria Morales többször is jelezte, hogy a gyermekek Kaedru nyelvi és protokolláris tanulmányai akadoznak, nem tud eljárni az Ön által kért ütemtervnek megfelelően. A kisasszony a szívére vette a késedelmet.”

Christian Morales – 1987. december 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Új rekord született! Ez a huszadik kísérlet, ebből tizenhét kosarat dobtam a Kockával. A három mellément találatnál nem figyeltem.

Ilana Hoft felém tett fajkeveredési megjegyzéseit ismét jelentettem, mind a hatvanhárom alkalommal. A kivizsgálások nem hoztak érdemi eredményt, sem fegyelmi intézkedést. Ez hanyag vezetői magatartás. Kaedru ügyben ez-az már a tudomásomra jutott. Beszéltem más tanulópolgárokkal, úgy tűnik, nem motivál benneteket túlzottan, hogy kiderítsétek, mi is történik a háttérben. Ezért hívnak közömbösnek!

Nox Parancsnok új ügylistát adott, a testet viselő árnyék ismét támadásba lendült. Négy kolónia teljes lakossága eltűnt, de az előljáróm nem lát összefüggést. Három helyszínen csak vért és lábnyomokat találtunk a kapu vélt pozíciója felé. A negyediken tűzharc követte a segélyjelzést. A „Hamis Kaedruk üzemanyagán” kívül, nem találtuk más nyomát a találatoknak. Feleslegesen mentem oda, egy lépéssel sem kerültünk közelebb az árnyékhoz.

Elena és David egyszer sem jöttek el hozzám, pedig vártam őket. A fiú folyton büntető munkán van, a lány csak annyit üzent, hogy öntözzem meg a virágait. A Kocka ízetlen tréfái azért elszórakoztattak.

Kivettem egy szabad napot... Ismét hazamentem a Földre. Egy városban szálltam le, a kevés pénzt, ami nyolcvanháromból nálam maradt, egy hamburgerre költöttem. Furcsán néztek rám a kék ruhában és a fehér páncélban, de megnyugtattam őket, hogy a Poal tanulópolgára vagyok, békével jöttem, csak néha sodrom az univerzumot egy kozmikus háború szélére. Addig nevettek, amíg be nem kapcsoltam az álcázást. Utána visszatért a kellemes csend.

Megvagyok… Azt hiszem, még megvagyok.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1987. december 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

Választ találtam David különös viselkedésére. Mint mondottam volt, utolsóként csatlakozó Otlaca diákunk, Vama, komoly érdeklődést mutat a botanikus laboratórium iránt. Úgy véltem, az ifjú David diáktársa lelkesedését nem a növények szeretetének tulajdonítja. Az elmúlt időszakban többször is látogatást tettem lánya birodalmában, kísérőként a fiát is magammal vittem, büntetőmunkája feladatkörén belül. Tanulságosak voltak a vizitjeink, már magam is úgy vélem, hogy Vama érdeklődése inkább személyes természetű, bár Elena ezt vagy nem vette észre, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget. Daviddel látogatásainkat követően elbeszélgettem a megfigyeltekről, biztosítottam, hogy a kisasszony tekintete csak akkor volt elemében, amikor a fiatal úr látómezőjében tartózkodott. Atrocitás nem történt.”

Christian Morales – 1988. január 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Kocka szerint a Poalnál nem létezik az ünnep, mint alkalom, de mifelénk a Földön ilyenkor nagy mulatozás van. Én a jelentések kiszenvedésével töltöttem a napot, remélem elégedett leszel.

Nőtt az árnyék aktivitása. Még nem jöttem rá hogyan, de tudom, hogy a támadások összefüggésben állnak egymással, nem véletlenül választ célpontot. Összehívtam a nyomozati csoportot, de a sokszínűségben is elég tisztán láttam, bolondnak néztek. Csak a felettesem állt ki az elméletem mellett, de úgy tűnik, Nox Parancsnok nem örvend teljes elfogadásnak a társaságban. A felhőfejű egyébként új mélységekbe süllyedt, az alám beosztott tanulópolgár küldetéseinek nyomon követését is rám bízta. Ez elméletben is rossznak tűnt, de a gyakorlat még ennél is elkeserítőbb.

Ilana Hoft tanulópolgár siklójának töltési periódusait rendszeresen elmulasztja, hol az űr mélyéről kell kimenteni, hol a helyszínekről nem tud saját járművével távozni. Az együttműködést tovább nehezíti, hogy a közös utazások alkalmával az öltözködési szabályzat kihágásai szemérmetlen méreteket öltenek. A pihenési periódusokat vagy hiányos ruházatban, vagy anélkül tölti, a faji és kulturális sajátosságra hivatkozva... Szórakozik velem! Rákényszerít arra, hogy a saját siklómban is eltakart szemmel járkáljak! Ez már vérlázító!

A Védencek most sokat voltak nálam. A felesleges magyarázkodást elkerülve, a szemérmetlen potyautast a tíz órás szabadságaim idejére a Morales Romboló frontcsarnokába zártam. Hogy ne unatkozzon, diagnosztikai feladatott kapott, az anyagszerkezet vibrálásának vizuális megszámlálását adtam ki neki. Ez a módszer jól bevált.

David összeszedetlen volt, Elena közelsége láthatóan zavarta, pedig a kis Tündér igazán kitett magáért. Figyelme és kedvessége a fiú felé szokatlanul közvetlen volt, mintha csak így üzenné meg, nincs miért aggódnia. A kertben is sok időt töltöttünk, bár Mossamic a filozófia mestere, magam is megpróbáltam Davidnek a virágokról és a természetről mesélni. Tokan Mester biztosan elégedett lenne vele.

Remélem még rendben vagyok.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1988. január 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

Húsz diákunk távozott az iskolából, közülük hatot szülőbolygójukon előterjesztettek mester kinevezésre. A névsort és a búcsúünnepség emlékválogatását csatoltam. Elnézését kérem a helyenként homályos képanyagért, de a kommunikátor csak az én fejembe lát bele. Tizenhat új diák érkezett Iskolánkba, jobbára alsó besorolású fiatal gyermekek. A személyi lapokat és a listát csatoltam.

David viselkedésében szokatlan változást tapasztaltam. Az utolsó elhárítástechnikai órákon aktív részvételt mutatott a közösségben. Először attól tartottam, hogy Vama diákunkkal kívánja lerendezni nézeteltérését, de csak a kisebbik meglepetés volt, hogy kettejük közt még az üdvözlés sem valósult meg, a nagyobbik az aktivitása az újonnan érkező apró növendékek közt volt. Tartottam a múlt megismétlődésétől, de bevallom, én is megdöbbentem a példás magatartásán. Messze menő következtetést még nem vonnék le.

Elena már egyedül tevékenykedik a botanikai laborban. Nem tisztem a diákjaink magánéletében kutakodni, de úgy vélem, súrlódás lehetett közte és Vama közt. Az Otlaca fiúval kapcsolatban rosszak a megérzéseim, de egyelőre nem bocsátkoznék feltételezésekbe.

Egy másik szokatlan esemény is történt, Oria Morales tanító elhagyja az intézmény szolgálati lakrészét, az Ön gyermekei az iskola falain kívül folytatják nála a Kaedru nyelvi és protokolláris tanulmányaikat.”

Christian Morales – 1988. február 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

David és Elena feldúltan töltötték nálam a tört ciklus foglalkozásait. Oria, akivel együtt szolgáltam a Tréfás Királyt, iskolánkban kapott szállást, de hosszú idő után, úgy döntött, hogy elmegy. Nem tudom, mennyire objektív a gyerekek meglátása, de úgy tűnik, Mona folyamatos csipkelődései elérték céljukat. Hibásnak érzem magam.

Elbeszélgettem Nox Parancsnokkal, elmondtam meglátásaimat, ő is az övéit. Nem értettünk egyet, a munka folytatódik. Megbántottam.

Ilana Hoft tanulópolgár számára egy vészhelyzeti felszíni evakuációs gyakorlatot tartottam a pihenő időben. A helyszín választás a Formas rendszer negyedik bolygójára esett. A hófedte planéta életre szóló tanulsággal szolgált mindkettőnk számára. Bűntudatom van miatta.

Az árnyék aktivitása csökkent a galaxison belül, de az az érzésem, hogy csak máshol tevékenykedik. A Föderáció adataihoz Zagir Főparancsnok engedélye nélkül nem kívánok hozzáférni.”

Iskola, Ilo Mossamic – 1988. február 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést csatolmányként megküldtem.

Elena kevesebb időt tölt a laboratóriumban, úgy tűnik már ő is szívesebben vegyül a fiatal tanulóink körében mostanában. Nem tartom kizártnak, hogy ehhez az ifjú Vitmiss harcosunknak is köze van.

David ismét rendszeresen jár a külön foglalkozásokra, a hajnali kertrendező találkozóinkat ismét délután tartjuk. Egészen meglepődne, mekkora a hasonlóság a föderációs jog, a Vitmiss békefilozófia és a fiatal palánták szortírozása, visszametszése közt. Hosszú idő óta először azt mondhatom, falainkon belül nincs okom panaszra, az Első Harcos Iskolájában talán beköszöntött a béke.

Más a helyzet a kapun kívül. Zagir Főparancsnok meglátogatott, zavargásokról, különös szerveződésekről számolt be a fővárosban és a Centrus galaxis nagyobb rendszereiben is. Ha jól sejtem, ön érti.”

Christian Morales – 1988. március 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

A gyerekek ismét sokat voltak velem. Azt hiszem, David készen áll, hogy a Surranás technikáját elkezdjük gyakorolni. Elena kertje gyönyörű, a Poal díszére válna. Az utolsó közös órákat ott töltjük.

Ilana Hoft egészségi állapota már kielégítő. A hóvidéken elszenvedett tüdőgyulladás óta a siklója mindig feltöltve érkezik a küldetéseire. Úgy tudom, rendszeresített egy hálóinget is. Érzek némi bűntudatot.

Az árnyék elé vetődtem, de egyre inkább nyomaszt az érzés, mintha tudná, hogy keresem. A ciklus közepén egy szektor ügyet intéztem, alkonyatkor távoztam egy kezdő kolóniáról. A vészjelzés pár órával utána érkezett. Napközben még az energiaellátás utánpótlásáról vitatkoztunk, éjjel pedig eltűntek. Beleőrülök a gondolatba, hogy ott álltam, ahol alig pár órával később elkezdődött a mészárlás. Testek nincsenek, csak vér és a szokásos Kaedru nyomok. Ismét elvittek minden bizonyítékot. Műhold nem volt a térségben. Ez furcsa, nem?”

Iskola, Ilo Mossamic – 1988. március 10.

„Morales Mester!

A gazdasági jelentést és a rendkívüli esemény emlékeit csatolmányként megküldtem.

Kedvelem a büszkeség szót, de ritkán adatik meg, hogy őszintén és teljes jelentésében használhassam magamra. Rövidnek nem mondható életemben ismét eljött egy ilyen pillanat. Iskolánk egy régi Otlaca szokásnak adott teret, Vama pusztakezes párbajra szólította fel az ön fiát. David eleget tett a kihívásnak, az egész iskola előtt ált ki a küzdelemre. Nem harcolt. A két kongóvilla időtartam alatt egyszer sem ütött vissza, hátra tett kézzel várta ki a mérkőzés végét. A döntetlen hirdetése után Elena ellátta a sérüléseit. Megkérdeztem, miért nem ütött vissza, de ő csak rámutatott az új diákjainkra, azután elvonult. Morales Mester, osztozzon velem ebben az érzésben.”

Christian Morales – 1988. április 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

A gyerekek jól vannak, David sokat gyakorol velem, Elena nagyban készül a felcser vizsgájára. A kert csodás, lassan kifutunk a helyből is.

Ilana Hoft saját beosztottat kapott, kikerül szárnyaim alól. Egy kicsit hiányozni fog, bevallom, esetlen botladozásai néha mulattattak is.

Nem volt árnyék aktivitás. Szektoromban átrendeztem a megfigyelő műholdakat, Nox Parancsnoknak a teljes galaxis területére tettem javaslatokat. Csend van, aggasztó a némaság. Szabad időmben eltávolodtam a jelentől, az eltűnések regisztrált eseteit kezdtem el visszamenőleg vizsgálni. Kocka megszállottnak nevezett, pedig ő az, aki most is dolgozik, én csak a jelentésbe duruzsolok. Poal tréfa!”

Iskola, Ilo Mossamic – 1988. április 10.

„Morales Mester!

Zavargások vannak a fővárosban. A peremvidékről elégedetlen tüntetők és provokátorok töltik meg az utcákat. A belváros a földön szinte járhatatlan, a légiközlekedést rendfenntartási célokra limitálták. Éjjelente már fegyverek ropogásai ébresztik a diákokat. Készleteinket megkétszereztem, a kijárást korlátoztam az intézményből. Az egyetlen kivétel katonai kísérettel, légi fogatban mozog a Központi Kórház és az Iskola között.

A gyerekek jól vannak, de Oria Morales Kaedru óráit a Föderáció Tudományi Egyetemén bizonytalan ideig nem látogathatják. Hívásomra a tanárnő udvariasan visszautasította a régi szállását.

Zagir Főparancsnok biztosított az Iskola védelméről, a külkerület utcáin kettőzött őrjáratok váltják egymást, így aggodalomra nincs ok. Ez is csak egy múló korszak lesz az Új Föderációban, amiről majd diákjaink szép korukban kellemes nosztalgiával emlékeznek meg.

Christian Morales – 1988. május 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

A Föderációban lassan elszabadul a káosz, a gyerekek éjjelente az ablakból nézik a villogó fényeket. Napról napra több hajó érkezik, a tüntetők lázadókká torzulnak az utcákon. Féltem a Védenceket.

Rájöttem. Az árnyék nem véletlenszerűen támad. Arat. A régi és az új események összevetésével egy mintázatra figyeltünk fel. Néhai szállítmányozási útvonalak, eltűnt civilizációk, új kolóniák. Valami újra és újra learatja a területeket. Kocka új feladatott kapott, a lehetséges haladási útvonalakat keresi. Elémehetünk, bevárhatjuk és elkaphatjuk! Nox Parancsnok válaszát várom a hadmozdulat megtervezésére. Vége lehet, Poal. Vége lehet az egésznek! Örülök!”

Iskola, Ilo Mossamic – 1988. május 10.

„Morales Mester!

A zavargások csillapodtak, a rebesgetett polgárháború elkerülése érdekében Zagir Főparancsnok minden békés ezközt bevetett.

Elena második szintű orvosi vizsgája sikeresen teljesült, példás eredménnyel egy ifjú felcserrel gazdagodott Iskolánk. David számomra is meglepő mértékben javította átlagát, a fiatal harcosnövendék már saját foglalkozásait is tartja az új diákoknak. Nem volt büntetőmunkán, már jó ideje, megítélése az idősebb tanulók körében is jelentősen javult. Én nem ismertem Tokan Mojetet személyesen, de tanait látva bátran nevezném az élet mesterének is.

Egy lélegzetnyi béke telepedett Iskolánkra, Morales Mester. Az elsők közül sokan már kirepültek, az újakat a régiek veszik pártfogásukba. A körforgás elindult, akárcsak a tanulás kertjében, amit első diákjaimmal, a Morales családdal műveltem meg a kopár talajon. Akkor azt kérdezte, miért hagytam ott haldokló szülőbolygóm, hogy iskolája első oktatója lehessek. Úgy vélem, a választ ön is megtalálja a falak közt, akárcsak én az évek alatt. Öntözze a kertet, Chris!”

Christian Morales – 1988. június 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Kedves Poal!

Ilo Mossamic Mester 1988. május 11-én elment.

A gyerekek gyászolnak, akárcsak én.

Nox parancsnok megkapta a lehetséges támadási zónák és a tervezett hadmozdulatok tételes listáját. Még a válaszára várok.”

Christian Morales – 1988. július 1. – Fogadó: A Poal / Poal

„Poal!

Nox parancsnok elutasította a tervezetet, a Poal Tanács óvatosságra intő válaszára hivatkozva új, reakció alapú hadmozdulatot dolgoznak ki a munkacsoporttal. Nem vagyok ostoba, tudom, hogy ez mit jelent. Ha a Poal nem cselekszik, szerzek máshonnan segítséget. Ha maradt bennetek lélek az évmilliárdok alatt, nem állítotok meg!”