Tiszta helyzetek

A szálló pernyék közt kiüresedve merednek a barna szemek. Arcán apró rángások futnak át újra és újra. Az Árnyékacél vértek szerte szét hevernek a fennsíkon, köztük néma léptekkel a fehér páncél közelít.

— Az utolsó aktust leszámítva, eredményes voltál, Polgártárs.

— A nevem Chris… — aprót lehel a pernyék közé — Nem voltam az.

— A mesterséges intelligencia asszisztensem fogadta az adataidat, az eltűnt energiaásványok jelentős része megkerült. — zizegésében egy halk szünet után folytatja — A szabotőr begyűjtése megtörtént, a bizonyítékok itt vannak alattunk. A kihallgatásod is eredményes volt…

— A Fénykövek nem maradnak itt. — tekintete a barlang felé fordul — Tolmácsold a Hirainak, hogy bár együttérzőek vagyunk a fényhiány ügyében, de a veszélyre való tekintettel keressenek más forrást.

A páncél vibrálásában átfut valami szokatlan. Nem fenyegető, de nem is megnyugtató hullámzás töri meg ütemét. Közömbös, akár a rideg anyag. Az ember elé lebeg, de lábai nem imitálják a járást.

— A Hirai nem autonóm faj, telepítésük és létfenntartásuk a Morka civilizáció hatáskörébe tartozik. — rezgései elmélyülnek — A Poal törvények értelmében az övék az energiaásványok tulajdonjoga.

— Érdekes megközelítés. — lehajol, belemarkol a hamuba és maga elé emeli — Rájöttem, hol vagyunk. Ez párszázezer éve még nem volt védett szektor. — elmosolyodik — Egy fejlődő faj otthona volt, egészen addig, amíg az első generációs Poal mesterséges intelligencia nem minősítette fenyegetésnek. — elengedi a pernyét — A lelketlen gépek hamuvá égettek mindent és mindenkit, a törvényt követve.

— Az egy más kor volt, Polgártárs. — zizegése töredezetté válik — Már nem dönthet a mesterséges intelligencia polgári jóváhagyás nélkül.

— A Poal évmilliók, talán évmilliárdok óta játssza a kozmikus békefenntartó szerepet… — szeme megremeg — Mégis, alig százezer éve a gép még porig égetett világokat, a törvény szavait kijátszva.

A páncél fel-fel villan, zúgása hullámzik, de hang nem hagyja el a rezgő anyagot. Chris elindul a néma társ mellől, lábai a barlangba viszik. Egy percet tölt bent, majd kezében egy termetes ládával tér vissza. Árnyékacél vérteket szíjaztak külsejére, elején biometrikus zár védi. Ledobja a hajó tetejére.  Szemében éled a harag, ujjaival a fedélre markolva leszakítja a gyenge zsanérokat, majd tartalmát egy rúgással teríti el a fémen. A ragyogó kövek közé szárított hús és Kaedru zsemlék csapódnak. Egy szerkezet is felfedi magát, földi serpenyőre hasonlít, alá egy energiatárolót és egy hevítő modult tákoltak.

— A hasa árulta el. — arcán nincs öröm — Azt hiszem, a hajón lévő Fénykövekkel együtt megvan minden eltűnt kavics, hiánytalanul.

— A törvények egyértelműek, Polgártárs. — hidegen zúg fel — A Kaedruk benyújthatják igénylésüket a sérelmezett javakra.

— Az igénylésüket? — az eldobott pengéért nyúl — Tudod, két féle bolond van, Polgártárs. Az egyik azt hiszi, hogy a Kaedruk vaskardokkal futkosó barbárok. — kezében felizzik a Fényacél, lángol körülötte még a levegő is — A másik, amelyik azt hiszi, az Univerzum Sikolyai csak díszként hordozzák Aurabias legendás lövegeit. — a hajó hátába szúrja, erőlködés nélkül vágja körbe vajként az idegen fémet.

A bezuhanó vastag héjkarika hatalmas csattanással éri el a padlólemezt. Chris a lyukon át beugrik a hajótestbe, az izzó fémmel maga előtt világít a sötétben. A középső üregben áll, körülötte három árnyékolatlan láda pihen, mellette egy kifeküdt szemétkupac bűzölög. Éppen egy embernyi fekhely, kacatokból, puha szemétből felhalmozva. A helyiség oldalán egy szűk nyíláson a befolyt hamu képez lankás dombot, elől egy fém ajtó vezet a pilótafülkébe. Nem elektronikus, mechanikus karok nyitják, zár nincs rajta. Hangos nyikorgással fordulnak a marokban. Belép. A vezérlés alszik, a különös kezelőfelületen nem ég fény, zúgás sem hallatszik.

— Igazat beszélt, Kocka? — halkan szólítja — Nincs kommunikáció? Helyzetjelző vagy menetnapló esetleg?

— A Seramuni privát járművek felszereltsége eltér a Föderációban vagy más közösségi civilizációkban használt működési elvektől. — tréfásan zizzen — Éppen csak a tengelykart nem kell fogni az úton. — hangja ellaposodik — Ha a Fundurusi kapcsolatra keresel közvetlen technológiai bizonyítékot, a raktér szervesanyagai közt megtalálod.

— Hallgatóztál?

— A „Chris úgyis elfelejti!” protokoll aktív státuszban van. — vidám hangja felzúg — Mindent hallok és mindent rögzítek a privát táradra.

Némán fordul ki a szűk fülkéből, lábai a szemétkupacágyhoz viszik. A bűzölgő rakásban furcsa bogarak szaladgálnak, a penge fénye elűzi őket a szétszórt morzsákból és zsírfoltokból álló lakomájuktól. A barna szemek megakadnak, hangos ökölroppanás visszhangzik a fémfalak közt. Egy Fénykommunikátor pihen a szemétben, éppen olyan, mint amit ő is őrizget a siklón hagyott erszényében. Kezébe veszi, majd bal zsebébe dugja. A rögtönzött bejárat alá áll, a pengét, majd a ládákat is a felszínre dobálja. Mire ő maga is kiér, körülötte az Árnyékacélok összeszedve tornyosulnak, funkció szerint válogatva. Külön a kar és lábvértek, a mell és hátlemezek is rendezetten várakoznak. Egy-egy darabon még sötétlila foltok éktelenkednek.

— A holtakról vette le… Azt hiszem. — közel hajol a Kaedru vérhez — Ez az Árnyékharcosok felszerelése. Kaedru elitkatonák, a legjobbak.

— Talán túlbecsülöd őket, Polgártárs. — meleg zizegése elhűl — Ha egy magányos merénylő ilyen számban vetett véget az életüknek…

— Kaedru szokás! — nyakán megmarkolja a kenderzsinórt — A holtakat ott hagyják, ahol elestek. Nem szedik össze sem a vérteket, sem a fegyvereket. — előhúzza a fekete kövét ruhája alól — Csak a Scielapillust viszik magukkal… A felszerelés a polgároké, de az egyén az emlékeket és a tudást a Kaedru népnek gyűjti.

— Magad is a polgáruk vagy, Polgártárs?

A fekete követ visszaengedi öltözéke alá. A szövet ismét megfeszül rajta, a fehér vért kiegyenesedik. Komor pillantással fordul a szokatlanul vibráló kolléga felé.

— Nem lettem a polgáruk. — hangjából felcsap a közöny — Én a Fényharcosuk lettem, rövid ideig velük is éltem, mint egykor Nomah.

— Ezért foglalkoztatnak az eltűnések, Polgártárs? — vibrálása megnyugszik — A Kaedru népnek tulajdonított atrocitások tisztázása érdekében végzed ilyen kimagasló teljesítménnyel a feltárást?

— Nem… Nem csak… — arcát elfordítja, szemét lesüti — Egy sokkal szánalmasabb okom is van rá. — apró kacagást hallat, de szája remegve görbül lefelé — Nem rabolnám vele az idődet. Haladjunk!

— Egy hatékony Polgártárs motivációjának megismerése megéri az időt. — rezgése megváltozik, tisztábban szól, mint eddig bármikor — A megkérdőjelezhető módszertan és a szabályok figyelmen kívül hagyása ellenére is példaértékű a szolgálatod. Érdekel az indikátora.

A szaggatott lélegzetekkel percekig küzd, remegése múlni nem akarva rázza egész lényét. Üresen tekint a sötét barlang felé, de előtte csak a kéken csillogó zafírok és az árnyak lebegnek.

— Mona… A feleségem… Illetve nem az… — zavarodottan billeg — Kaedruk mészárolták le a családját. Izzó kék szemekről mesélt, puszta kézzel harcoló szörnyekről. — csendben vár egy lélegzetig — Nem bocsájtotta meg, hogy közéjük álltam, pedig a Kaedruk nem ilyenek.

— A fajfenntartási ösztön motivál, Polgártárs? Úgy véled, ha bizonyítod, hogy egy szélsőséges csoport az elkövető, a reprodukciós szükségleteid is kielégítésre kerülnek a státuszod tisztázása után?

— Nem és nem! — elvörösödve felé fordul — Ez nem erről szól és nincsenek szélsőséges csoportok sem! Ez valami más! — kifújja magát — Másolatokkal bábozik, azokkal mozog… Éjszaka támad, elhurcolja a testeket. Nincs űrhajó, kapukkal közlekedik, akárcsak a Poal.

— Ez a statisztikád sikerének elve, Polgártárs? A fel nem tárt eseteket alaptalanul összekapcsolva egy megnyitott ügyként kezeled?

A rezzenések elfogynak, a vibráló páncél hangja elveszik a szálló pernyében. A barna szemekből eltűnik a harag, bőréről a vörösség köddé válik. A ládákhoz lép, fedelüket feltépve kiönti a köveket.

— Nem érdekelnek a statisztikák. — hidegen beszél, hangját sem emeli fel — A Poal is csak kibúvónak használja őket. A számok jók, az eredmények nagyszerűek, látszólag minden rendben. — szavai suttogássá halkulnak — Közben éjjelente védett kolóniák tűnnek el, nyom és értelem nélkül. — elmosolyodik — Nektek ezek elszigetelt események. Üres anomáliák, amik elrontják a statisztikát, rondítják a szép eredményeket. Amíg ezeket írogatjátok, valahol vér folyik és húst rabolnak.

— Nem vádolhatod a szövetséget közömbösséggel, Polgártárs. A megalapozatlan elméleteid is megkapták a kellő időt és az erőforrást.

— Megalapozatlan? — hátat fordít — Már több tízezer éve is feljegyezték a jelenséget. A kiveszett kultúrák leírták, a fennmaradók még most is csak suttogva beszélnek róla. A Kockával mi úgy hívjuk, a testet viselő árnyék. — a pengére pillant — Már jóval a Kaedruk előtt is létezett. Talán mindig... Mégis, ha a jelentéseimben erről üzenek, a Poal hallgat, pedig másfél éve hajtom azt a valamit, bármiféle eredmény vagy bizonyíték nélkül. Nincs tiltás, sem bíztatás, az univerzum bölcsei végig némák maradtak. — visszanéz — Eddig.

— Biztosíthatlak Polgártárs, nem a hátráltatásodra rendeltek át.

Egy parányi köhintés követi a zizegést, inkább tűnik egy cinikus krákogásnak, mint valódi torokköszörülésnek. Szélesedő mosolya felett megvető pillantásai néznek csak a sisak felé.

— A látszat csal, azt mondod? — céltalan járkálásba kezd — Egy véletlen volna, hogy éppen az eltűnések ügyeihez kaptam… — szájából karcos hang tör fel — Segítséget?!

— Nem véletlen, Polgártárs. — rezgése nyugodt — Tudatos döntés volt, hogy a szektorhoz rendeltek.

— Most, hogy ezt tisztáztuk, végeztünk, Polgártárs. — a felhalmozott Kaedru kincsre mutat — A siklódba kéred, vagy begyűjtők viszik el?

— A szabályzat szerint szállítom el, Polgártárs.

Az elme képernyő éled, a célzó rendszer apró jelei lebegnek a kövek, a penge és a vértek felett. Villan a fény, csak a kifosztott hajó tetején álló két polgár marad a síkságon.

— Megvolnánk. — kezét leporolja — Ez minden, Polgártárs?

— Van még valami, Chris.

A halk zizzenésre hunyorogva néz le az ember. Közelebb lép, megtorpan, majd ismét előre mozdul.

— Igen, Polgártárs? Mi volna az?

— A kezdeményező felügyelőpolgári javaslat értelmében a közös adat- és feladat kezelés része a tesztelési átszervezésnek. — zúgása lassul — Szándékomban állt teljes megosztással kezelni az általam kiosztott ügyeket. — tenyere lassan emelkedik az ember felé — Előtte azonban fel kívántam térképezni a leendő partnerünk módszertanát és viselkedéskultúráját, mielőtt visszaigazolom a segítői státuszát.

Elméjében megmozdul a riasztó érzés, de nem a gyermekektől érkezett üzenet, a feladatok listája gördül előtte. Lélegzete elakad, pupillái kitágulva merednek maga elé.

— Ez nem az én szektorom. — suttogja — Ez a teljes Poal galaxis minden eltűnéses esete. Ezt most nem értem? Miért?

— Mint a megmagyarázhatatlan kolóniaesemények szakértője, én vezetem a teljes munkacsoportot. Sikerrátánk példás, de a teljes elnéptelenedés ügyeiben nincsenek eredményeink, így segítséget kértem a felügyelőpolgáromtól. — zizegése egyre melegebb — Christian Morales tanulópolgár ajánlásai felkeltették a figyelmem.

— Most neked fogok dolgozni, Polgártárs? — szája sarka felkanyarodik — Egy megszállott árnyékvadásszal bővíted a csapatot?

— A szektor ügyeit továbbra is te menedzseled, amíg a Poal kijelöli az utódodat. — felhangosodik rezgése — Vezetőként a megszólításom Vella, Nox vagy Syreth Parancsnok. A választást rád bízom, Chris.

A szélesedő mosolyt elégedett szuszogás követi. Egy pillantást vet saját kék egyenruhájára, majd a meredő fehér kéz elé sétál. Jobbját lendíti, tenyerét hozzácsapva tartja ott egy keveset.

— Majd váltogatom. Megtisztelsz a bizalmaddal, Nox Parancsnok!

— Megtisztelsz a segítségeddel, Chris!

A fény villan, ki-ki a saját hajóján eszmél az utazásból. Chris a lebegő fotelokhoz lép, zsebéből az elcsent zsákmányt a szomszédos ülésre teszi. Szekrényéhez vonul, sajátját felkutatni. A Fényacél vértek alatt megbújó Kaedru bőrtáskából elé kerül a szerkezet. Visszatérve helyéhez, egy hangos puffanással pihen meg, markában a Királytól kapott Fénykommunikátorral. Elméjében felzúg a parancs, a sikló felemelkedik a hamuból, magára hagyva a kolóniát gyökérpókjaival.