Üresség

Christian Morales – 1988. augusztus 3. – Fogadó: A Poal / Poal

„Poal!

Nem tudom… Nem tudom, mi és miért történik… Azt hiszem, alkalmatlan lettem a szolgálatra. Talán sosem voltam az.

A nyolc helyszínes mozgósítás teljes kudarc volt. Nem, nem kudarc… Valami rosszabb. A Tanács tudta, hogy így lesz? Már úgy érzem...

1988. július 21-én Innocentia Kaedru Hercegnő bevetés közben eltűnt. Páncélzatából egy mellvért, fegyverzetéből egy balkezes Fényacél penge maradt csak hátra. A védekező szablya… Négyszáz tagú katonai egységével elveszett a Pharmuti kolónián… Én küldtem oda.

Jártam a Harmadik Sikoly fedélzetén. Nem műszaki hiba és nem a köd némította el. Valami volt fent rajta, a legénység eltűnt, csak lila vér maradt utánuk… Lila vér és egy marásnyom… Olyan, mint a Hercegnő mellvértjén. Négy falba vájt hasadás, mintha valami lendületből ott fordult volna… Nem tudom… A Vezér hallgatott, pedig tud valamit…

A bevetés után a többi Parancsnokkal együtt visszatértem a Fundurusra. A Kaedru Tanács elé álltam, elszámoltam a veszteséggel. Meghallgattuk a megtalált kommunikátor üzeneteit. Abban bíztam, hogy válaszokat kapok. Nem kaptam. Hat jelentés a közelítésről, majd egy lila fényt említett, sistergő hanggal. Mindenki hallgatott. A Király nem várta meg az ítélkezést sem, megmaradt lányával elhagyta a Fundurust a Tizedik Sikoly fedélzetén. Annuntian nem beszélt velem, csak annyit mondott „Ezzel már mindketten együtt élünk.” Nem először hallottam tőle… Gyűlölöm, amikor ezt mondja!

Adulcentia is más lett. Nem hibáztatom érte. Mielőtt elment, beszélt velem, de nem úgy, mint előtte. Olyan volt, mintha nővérét próbálná utánozni. Eltűnt a harcos, gyermeki amazon, kimért diplomataként viselkedett. Placatas Király elveszett fegyvereiről beszélt, meg a kutatás folytatásáról. Nem is értettem igazán. Rideg volt... Üres, mint az apja. Mindketten magamra hagytak a palotában.

A számadásom után szabad maradtam. Senki nem vont felelősségre, nem ítélt és nem is átkozódott. Egy nép néma gyászában járkáltam szellemként. Elhagytam a palotát és a várost is. Válaszokat akartam.

Egy kis faluba mentem, a Vezér régi bajtársához. Pyrophilus elöljáró olyan volt, mint előtte. Közvetlen kedvessége még a Hercegnő elvesztésének hírére sem változott. Azt hiszem vigasztalni próbált. Sokat beszéltünk. Elmeséltem neki mindent, amit ki tudtam mondani. Meghallgatott. Rákérdeztem a Fényacél marásokra. Azt mondta, amit Annuntian. Már semmi sem tudja így átvágni. Megütötte a fülem.

Kérdésemre a néhai fegyvert illetően furcsa választ kaptam. Az Átok nem fegyver. Az Átok egy faj. Ahogy mesélni kezdte az ötszáz éves legendát, bevillant valami. Tudom, mi az Átok. Láttam őket, sok éjszakán át kísértettek Nomah vízióiban. Hallottam a nevüket és láttam mire képesek… Annuntian és Maledicto is emlegette őket, de már kivesztek. Placatas Király az utolsó szálig kiirtotta a lelketlen szörnyeket… Nem értem… Az árnyék hogyan szerzett Átkot?

Újra visszamentem a kolóniára. A korom elenyészett. Kocka feltérképezett mindent, a kevés nyom reprodukciója a csatolmányban. Küzdöttek… Győztek… Mégis eltűntek. Száz Hamis Kaedru kiterítve feküdt a porban. Vér nincs, csak a fekete üzemanyag foszló maradéka a földben. Azt hiszem, az Árnyék hullámokban támadt. Nem biztos… Semmi sem biztos… Talán lehetséges, hogy az Átkok voltak a felmentő sereg. Nem voltak más nyomok. Azok nagyok… Nehezek és erősek voltak. Egy Kaedru nőt láttam összeroppanni a gigászi fogak közt… Sok éjszakán át… Sokszor… A futás után, Nomah szemével.

Azt hiszem, rájöttem valamire. Támadáskor behinti a levegőt azzal a fekete porral. Nem Árnyékkő, de olyan. Elnyel mindent. Fényt, jelet, energiát. Engem is fojtogatott. Kocka szerint szerves és szervetlen keverék. Sötét anyagnak nevezte. Még valami... Elenyészik a fényben. Talán ezért nem találtuk meg egy helyszínen sem. Lebomlik. Amint felkel a nap, eltűnteti a bizonyítékot. Itt a köd elfogta a fényt. Talán…

A sötét anyag kapcsán még valami eszembe jutott. Egy föderációs tudós volt a tiszt társam a Noraman fedélzetén. Rémes alak volt és senki nem vette komolyan… Alena még ki is nevette, mert megszállottan hangoztatta, hogy a sötét anyag visszafelé halad az időben. A Kocka kikerülte a kérdést. Többször is neki szegeztem, de az üres válaszokat néma zúgás követte… Ezt már jól ismerem. Mona ük-ük nagyanyjánál is ezt csinálta. Már nem kérdezek. Mást találtam.

„A Szürke Rögök becsületének vágyát az Árnyékkő a Barna Kaviccsal közösen fizeti. Az acél sikoly lila könnyei alatt, a királyi kert két virágából egyet elveszejtenek a lélektelenek közömbösségéért. Gyászoló szívem az övékkel szakad.”

Ez a részlet Maledicto Király utolsó Monának írt leveléből való. A Tréfás Kaedru sokszor elbizonytalanított… Azt hittem, látja a jövőt... Most már tudom, hogy így volt. A kék fényt a szemében Átokölő tudásnak nevezték… Nem tudom miért és azt sem hogyan, de összefügg. Annuntian hallgat, talán már gyűlöl is. Egyedül maradtam.

Fáradt vagyok… Nem tudom, merre tovább. Talán már nincs miért…

Nem veszek fel új ügyet… Itt maradok a siklón, várva a válaszodra.”

Poal Tanács – 1988. augusztus 3.

„Christian Morales tanulópolgár!

Az adatokat a felügyelőpolgár továbbította a Poal Tanács részére. A javaslat a Kaedru királyi kézirat azonnali megsemmisítése.”

Christian Morales – 1988. augusztus 4. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Ebben a törtciklusban nem megyek értetek. Kérlek, szólj Elenának, hogy a rombolón a kertet esőzteti az időzítő. Minden rendben, csak most nem megyek értetek. Gyakorolj! Figyelj a bal talpadra!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. augusztus 4.

„Békeharcos!

Minden nap tartom az edzéstervet. Elena nyugtázta az információt, ellenvetéseit meghallgattam, tudomásul vettem.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Iskola, Prof. Irena – 1988. augusztus 12.

„Morales Mester!

Elnézését kérem a késedelemért, tudom, hogy Mossamic Igazgató mindig korábban küldte meg a gazdasági jelentést, de felgyűlt teendőim között csak most sikerült sort kerítenem rá. Működik ez a gép, David? Igen? Köszönöm kedves, olyan furcsa ez még nekem. Elnézést Morales Mester! A gazdasági jelentést csatoltan küldöm el, már itt látom magam előtt... Tényleg nagyon furcsa ez a gép.

A Fővárosban még tart a szükségállapot, de Morhon Zagir Főparancsnok Úr biztosított az Iskola védelméről. Személyesen jött el tiszteletét tenni Mossamic Igazgató Úr nyughelyénél.

A föderációs illemtan óraadásait folytatom, ahogy eddig, változások csak az időpontokban lesznek felfedezhetők. Igyekszem megfelelni.”

 Christian Morales – 1988. augusztus 12. – Fogadó: Iskola, Prof. Irena

„Igazgató Asszony!

A jelentést és a levelét megkaptam.”

Christian Morales – 1988. szeptember 3. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Ebben a törtciklusban sem megyek értetek. Kérlek, szólj Elenának is. Gyakorolj!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. szeptember 3.

„Békeharcos!

Tartom az edzéstervet. Elena panasszal élt távolmaradásodért, meghallgattam.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Iskola, Prof. Irena – 1988. szeptember 14.

„Morales Mester!

Elnézését kérem az ismételt késedelemért! Az Új Föderáció Tanácsa adatközlési igénnyel fordult az Iskolához. A diákok faji és nemi hovatartozása mellett a tanult technikák és a fejlettségi szintek területén kértek hivatalos állásfoglalást. Morhon Zagir Főparancsnok Úrhoz fordultam. Biztosított, hogy pusztán félreértésről van szó, az Iskolának nem kell és nem is szabad ilyen jellegű adatokat kiadnia.”

Christian Morales – 1988. szeptember 15. – Fogadó: Iskola, Prof. Irena

„Igazgató Asszony!

A jelentést és a levelét megkaptam.”

Christian Morales – 1988. október 5. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Távol maradok a törtciklusban. Kérlek, szólj Elenának.

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. október 5.

„Békeharcos!

Csatoltam az edzés eredmények kivonatát. Elena nem élt panasszal.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Elena Morales – 1988. október 5.

„Drága Chris!

Nem tudom, miért vagy távol, de abban biztos vagyok, hogy valami baj van. A Kaedruk nem engednek haza? Szükséged van segítségre? A Dansta katona társad, Zagir többször is járt itt, de nem mondta meg miért. Szóljak neki, hogy bajban vagy? Tudod, hogy segítene, nem vagy egyedül! Hiányzol! Szeretném, ha hazajönnél végre!

A kis Tündér”

Christian Morales – 1988. október 6. – Fogadó: Elena Morales

„Drága Elena!

Minden rendben van. Már nem vagyok a Kaedruknál, de a Poal siklót visszaküldtem a kék csillag rendszerébe. Egy kereskedő hajóval mozgok, beálltam a legénységbe. A Tréfás Király hagyott nekem egy kis mókát, ennek járok most utána. Minden rendben van. Kérlek figyelj Davidre, hogy odafigyeljen a gyakorlásra. A kerted nagyot nőtt a rombolón, rá sem ismersz majd. Minden rendben van. Hiányoztok!

Bátyád: Chris”

Iskola, Prof. Irena – 1988. október 17.

„Morales Mester!

Őszintén sajnálom a késedelmet! Ismét Zagir Főparancsnok Úrhoz kellett fordulnom, különös alakok tűntek fel az Iskola körül. Civil ruhában, de nem polgárként viselkedtek. Az épületet nézegették. Többször is visszatértek az elmúlt napok alatt. Az Iskola élelmiszer ellátmányai akadoznak a zavargásokban, több gondviselő is aggodalmát fejezte ki a Fővárosi állapotok és a gyermekek biztonsága miatt. A Főparancsnok Úr biztosított, hogy nem lesz felkelés, a tüntetőket és az elégedetlen rendszerek igényeit békés úton rendezik. Morales Mester, megbízhatok a Főparancsnok Úr szavában?”

Christian Morales – 1988. október 18. – Fogadó: Iskola, Prof. Irena

„Igazgató Asszony!

A jelentést és a levelét megkaptam. Megbízhat Morhonban.”

Christian Morales – 1988. november 4. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Távol kerültem a Föderációtól, még nem megyek vissza.

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. november 4.

„Békeharcos!

Nyugtáztam. Elena mentőakciót kérelmezett. Elutasítottam.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Iskola, Prof. Irena – 1988. november 17.

„Morales Mester!

Zagir Főparancsnok Urat már nem tudom utolérni hivatalában. Ismét adatkérés történt, a Föderációs Tanács a diákok anyagain kívül az intézmény gazdasági és technikai dokumentumait is igényelte.

Újra visszatértek a civil ruhás alakok is. Összetűzésbe kerültek három diákunkkal, majd elmenekültek. David Morales tanuló állandó őrséget szervezett az idősebb társaival. Nem tudom, mit kellene tennem. A Vitmiss gyermek konfliktuskereső iskolai múltja miatt nem bízom meg benne, de az első emelet kiürítése óta nincs valódi védelme az intézménynek. Mit tegyek, Morales Mester?”

Christian Morales – 1988. november 17. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Azonnali tételes taktikai jelentést kérek!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. november 17.

„Békeharcos!

Földi idő szerint 1988. november 13-án ismeretlen személyazonosságú, magukat eltévedt civilként azonosító Dikave agresszorok előbb a rácson át szóval tartották, majd zaklatták a Morales Ifjúsági Kör kertrendező tanulóit, azután a kapun át behatoltak az Iskola területére. Vama, Morissa és én szóbeli felszólítással, majd fizikai beavatkozással kezdtük meg a kiszorításukat. A fenyegetettség fennállta miatt őrcsoportot szerveztem az első és második generációs diákok közt. A jelenlegi taglétszám tizenhét fő.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Christian Morales – 1988. november 17. – Fogadó: Iskola, Prof. Irena

„Igazgató Asszony!

A jelentést és a levelét megkaptam. David őrszolgálata engedélyezésre kerül. Várja meg a Főparancsnok jelentkezését, ne közöljön semmilyen adatot. Elindulok vissza!”

Christian Morales – 1988. november 17. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Értetek megyek! A peremrendszereken át vissza kell jutnom a Poal galaxis széléig. Már bánom, hogy a Kockát ott hagytam… Sietek, ahogy tudok! Vigyázz magadra és Elenára!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. november 17.

„Békeharcos!

Tartom a frontot! Elena nem tiltakozik!

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Christian Morales – 1988. november 25. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Kiléptünk az utazótérből, a készletek feltöltése után tovább indulunk!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. november 25.

„Békeharcos!

Elena állapota kielégítő! Tartjuk a frontot!

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Iskola, Prof. Irena – 1988. november 29.

„Morales Mester!

Zagir Főparancsnok Urat letartóztatták árulásért. Az adatkérést ismét megkaptuk. Értesítem a gondviselőket, a diákokat elbocsájtom az intézményből. Ennyit tehetek a védelmükben. Két neveltjét, Elena és David Morales tanulókat Icenhurt Doktornő gondjaira bíztam, mint a megjelölt gondviselőre…

Az intézményi státusz megszüntetését kérelmeztem… A beadványban lakóépületté minősítését adtam meg célállapotnak… Bocsásson meg érte! Nem tudtam betölteni az űrt, amit Ilo Mossamic hagyott maga után... Ezért… A bocsánatát kérem! Mindenért!”

Christian Morales – 1988. november 29. – Fogadó: Iskola, Prof. Irena

„Igazgató Asszony!

Hálás vagyok mindenért! A sok éves állhatatos tanításáért és azért a munkáért, amit Mossamic Mester székében végzett. Ő is büszke lenne önre, akárcsak én! Ez az én hibám! Ha ennek vége, visszavárjuk, mint az Iskolánk Igazgatónője. Vigyázzon magára, Irena Professzor!”

David Morales – 1988. november 30.

„Békeharcos!

Az iskolát elhagyják a diákok, igazgatói rendeletre. Én és Elena maradunk! Mona is itt lesz velünk. Amikor dolgozik, elkísérjük a kórházba. Vigyázok mindkettőjükre. Tartom a frontot!

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Christian Morales – 1988. december 4. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Három ugrásra vagyunk a Kockától, de az Utazótér meghajtója rosszalkodik. Igyekszem sürgetni a javítást. Nem hittem volna, hogy hiányozni fog a sikló és a nullponti átjárói. Sietek!

Bátyád: Chris”

David Morales – 1988. december 4.

„Békeharcos!

Itt minden csendes. A zavargások véget értek, a tüntetők elvonultak. Csend van.

Visszatértedig a Parancsnok: David”

Christian Morales – 1988. december 12. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Két ugrásra vagyunk a Kockától. Már alig várom, hogy lássam, mennyit fejlődtél. Régen fájt a vállam, a lábam sem sajog. Hiányzik.

Bátyád: Chris”

Christian Morales – 1988. december 17. – Fogadó: David Morales

„Drága Parancsnok!

Egy ugrásra vagyunk a Kockától. Nem akartalak megbántani a lábfájásommal… Én csak nagyon várom már, hogy lássalak titeket.

Bátyád: Chris”

Christian Morales – 1988. december 18. – Fogadó: Elena Morales

„Drága Elena!

David csendben van. Megharagudott rám? Nem úgy gondoltam, mint ahogy mondtam… Illetve igen, de nem úgy. Kérlek mond meg neki, hogy csak hiányzik, akárcsak te. Hamarosan találkozunk!

Bátyád: Chris”