Végítélet

A földi szimbólum célba ér. A süvítő gép irtózatos sebességgel veti rá magát prédájára. Nem robban. Elegánsan gyűrődik. Ez Kaedru. Nem adja könnyen magát. Miközben Calignis maradékát maga alá gyűrve keresi saját útját a Felagrix kapujához, hatalmas árkot vág a sziklán. Leválló Fényacél darabjai gyémántporként ragyognak a félhomályban.

A felforrósodó haslemez szikrái belobbantják a levegőt. A talpak behúzva maradnak. A csapdába esett Istennő újra az űrben érezheti magát. Felűről a Kaedruk, alulról a bolygó emészti. Az irtózatos hőség égeti anyagának maradékát. A Fényhajtóművek izzanak, a Nyuszi száguld. Eszébe sincs még megállni. Küldetése van. A törzs végénél a tartály hevül. Finomított Fénykő. Nem sok, csak amennyi kell. Nem terveztek visszautat. Express járat a Fény Úrnőjéhez. Calignis kapta a legjobb helyet, az első sorból nézheti igaz ellenfele tervét.

Miközben a hő táncra kel a fémben, a tartály lassan felizzik. A Fényacél erős tartása a végsőkig küzd, amíg ölelő szorításában forralja az üzemanyagot. Calignis levegőért kapkod. Hűs fuvallatért. Az Átkok sem segíthetnek rajta. Az izzó Fényacél mint isteni pajzs, elzárja az erejét. Magára marad a tűzben.

Az eszmélő Chris a felbúgó tartályt hallja. A tüzes fém elvégezte dolgát. Kitörni kész, esszenciája feltöltődött, másodpercek vannak hátra. Nincs menekvés, a foszladozó test nem szabadulhat.

Anya a földön fekszik, de nem mozdul. Nem tud. A nyomás minden porcikáján látszik. Apró kis rezzenései rázzák testét az önkívületben.

A gép készen áll, utolsó nagy útját méltón megünnepli. Páratlan tűzijátékkal készül a hősök tiszteletére. A Nyuszi velük kíván az Úrnő elé állni. Megszolgálta. Meghasad az acél gyomor, reccsenése egy pillanatig tart. Az üzemanyag elszabadul, a villanás letarol mindent.

A megrázkódó Otlaca lány mellett Chris fekszik a földön. Még mindig szorítja ruháját. Ködös tekintetét a vadász tűzijátéka babonázza. Vére megállíthatatlanul folyik. Egyre hidegebbnek érzi bőrét. Egy pillantást vet az eszmélő nőre. Rámosolyog.„Te éld túl…”Feje a sziklára zuhan vissza. Már nem bírja tartani. Keze lecsúszik a ruháról. Nem remeg.

A távoli csata nem halkul a robbanás után. A két pilóta földet ér. Nincs ejtőernyő, az olyan emberi. Ők a Kaedruk legjobbjai. Erős izmok, kemény csontok. Fegyelem. Hatalmas lendülettel landolnak, mégis szinte hang nélkül érnek földet. Többek, mint fizikai test. Apa és lánya.

Adulcentia barátjához siet. Megtorpan. Nem tud szólni, csak az ember magatehetetlen szenvedését nézi. A hasán fekvő, lassan elvérző fiú képe az amazon szívét is megrázza. Félreáll az Árnyékharcos elől.

Annuntian nem habozik. Fénypengéjét magasba emeli, fegyvere felizzik kezében. Egymásra néznek a földön fekvővel. Egy rezzenés mozdítja Chris fejét. Nem bólint, csak szeretne. Jeges könnycsepp gördül végig arcán. Nem mozdul többet, kifújja üres lélegzetét. Kész.

Megrázza a hideg. Nem a jó halál öleli. Dermesztő, szaggató fájdalom. Ahol nemrég Calignis rögtönzött karma ágaskodott, most forró Fényacél égeti tüdejét. Húsa lángol az izzó penge erejétől.„Mit csinálsz?!”Nem üvölt. Már nem is könnyezik. Megértette. Ez volt a Poal feltétele. Az ő élete a segítségért cserébe. Annuntian döntött.

A sistergő hús mellől Anya kúszik el. Remegve nézi a gigászi harcos pengéjét. Hátrál a sziklán, egészen messzire.

A völgy széléről morajlás hallatszik, a Föderációs gépek már közelebb szórják a bombákat. Az Átkok borulnak, de vonulnak, nem állnak meg. Feléjük tartanak. Annuntian a távolba tekint, a füstölgő roncsra.

— Mennünk kell! — lányához fordul — Calignis még él.

— Segít… — Chris saját véréből tápászkodik — Segítek!

— Te nem! — a Király izzó pengéjével arcára mutat — Maradj, amíg kell! Menj, amikor kell! — vágtába kezd a lángok felé.

Adulcentia együttérző pillantással néz barátjára. Nem szól semmit, mégis mindent elmond vele. Apja után indul. Rohan. Chris marad. Balját felemelve áll összezúzva, mint néhai vadászgépe a kövek között. Csak a távolodó alakok után néz, üres tekintettel.

A roncshoz érve Annuntian lelassít. Az idő szűkös, de mégsem kapkod. Az ellenség veszélyes. A szerteszét szóródott Fényacél darabok beborítják a lankás oldalt. A gép törzsének maradványai a meredek sziklafal lábának gyűrődtek. A nagy része a tűzijáték díszeként hamvadt el a levegőben. Fejét forgatja. Fekete szemei alig látszanak a távolból.

A robbanás elsöpörte a port. A felcsapó energia feketére égette a szirtet. A korom érintetlen. Nem felfelé ment. A simára sepert föld nem árulkodik. A kő nem vesz fel nyomot. A szörny nem vérzik.

— Adulcentia! Tedd, amit én nem tudok! — a suttogás elfut a térben.

Az amazon szót fogad apjának. Szemét lehunyva koncentrálni kezd. Nem mozdul határozottan, vakon forgolódik a sötétben. Thesairis Királynő örökségét használja, a Poal technikát Kaedru kézben. A telepátia és a telekinézis, az Arctalan faj két legveszedelmesebb fegyvere. Nem a pajzsok. Nem a technológiai abszolút fölény. Ezek.

Az összeégett acéltömegek megemelkednek. Mint párolgó sötét karom, úgy csap le Calignis, a Vezér lábát sebezve. Az Árnyékacél vért szikrát vet a fekete penge marásától. Leszalad róla. A rögtönzött fegyver mélyen a Király húsába vág. Apró karcolás csupán, a legendás harcos erre tanította az embert is. Izzó pengéjével lesúlyt a szörny karmára. A széthasadó manifesztum fekete füstöt enged a levegőbe. Szinte beteríti őket a sötét éter.

Egy jel hasít át a kövek fölött. A támolygó Anya megmerevedik. A köd felé fordul. Ádáz tekintettel bámul a feketeségbe, mintha látná mi történik.

Az embert furcsa nyugodtság önti el. Tudja, hogy Annuntian nem csak a szemével lát. Egy igazi vadász. Hall, tapint, szagol. Egy ragadozó. A ködfelhőből Fényacél penge süvít. Csattan valami. Anya felvonyít, karját szorítva üvölt. Chris rezzenéstelenül nézi.„Calignist eltalálták.”

A füstből nem szűrődik ki hang. Teljes a némaság. Az ember már nem a sötétet nézi. Anya arcát figyeli. Görcsösen összeszorított fogai körül lassan kanyarodnak fel az ajkak. Egy kongás fut el a talaj felett. Újabb döngés rázkódik. Fényacél hangja rezeg. Egy nagy csattanás folytatja a sort, egy vállvért repül ki a sötétből. Lila vér színezi. Anya ádázul mered a füstbe. Puffan valami. Tompán, mégis nehezen, mint egy test. Nincs sikoly.

Két izzó Fényacél penge emelkedik, az Árnyékharcos vetődik velük. A falnak csapódik, fegyvereit belevájja. Felfelé kúszik, majd azokon megtámaszkodva fordul lefelé. Fejét forgatja jobbra és balra. Fekete maszkja felett hunyorog a sötétbe.

— Adulcentia, fel! Nem maradhatsz ott! — válasz már nem érkezik.

Egy hideg szellő suhan át az ember testén. Rossz borzongás. Érzi, hogy a barátja bajban van. Nem telepátia, csak egy légmozgás, mégis elindul. Nem rohan, fél szemmel a pengéken támaszkodó Királyt lesi.

Annuntian balján egy fekete, göcsörtös dárda pattan. Egy magányos karom támadása. Alig fordul ki előle. A porló manifesztum a kőnek csapódva szilánkokká törve hullik alá a ködbe. Vére kiserken. Oldalát súrolta csupán, mégis úgy tűnik, a válasz csapás jobban érdekli, mint csorgó üzemanyaga. Páncélzata könnyű, fürge, elegáns, de tagoltsága sebezhetővé teszi. A sebesség az ereje. Egy ellenség, egy vágás.

Egy apró gömböt vesz ki erszényéből. A köd közepébe dobja. Egy parányi csattanás és apró villanás. Csak egy rövid pillanatig tart. Elég. A füst átragyog. Az árnyalakot pillantja. Szeme szűkre húzódik.

Fegyvereit kiszaggatja a fal öreg anyagából. Szinte sziklaomlás kíséretében veti rá magát prédájára. Egy vadállat. Vérfagyasztó, földön túli sikoly szaggatja a völgyet. Anya ordít. A Király célba talált. Egy tompa puffanás. Kövek gurulnak a hegyről. Apró kavicsok, amik még a fegyverek után vágynak.

A dermesztő sötétség fokozatosan terjeszkedik, az ég fénye lassan kihuny. Aurabias öröksége elfogyott. Az utolsó bombák robbannak, az utolsó napok gyúlnak a rendszer körül. Percek vannak hátra, talán annyi sem. Calignis rejtőzködik. Kivárja még neki jó. Az Átkok közelednek. Hamarosan nyakukon a túlerő.

A semmiből feltörő hideg acél csattanását egy fájdalmas üvöltés követi. Ezer közül felismerhető a Vezér hangja. A Király sebet kapott.

Az Árnyékharcosok két pengét használnak. Egy támadás, egy halál, egy hárítás. Ez a ritmusuk. A Király elvesztette ütemének felét.

Chris Adulcentia után kutat szemével. Nem látja jelét a ködben. Mást sem. Anya árnyékként követi. Fogai ismét görcsösen villannak. Ölni kész tekintete az utolsó csepp. Az ember a ködre pillant.„Adj egy jelet barátom! Segíts nekem!”Egy gömb koppan a füst alatt. Csörrenése hasadó burkát jelzi. Fény gyúl. Két árnyalak sziluettjét rajzolja ki a sötétből. Az egyik talán az oldalát fogja, a másik két hatalmas kaszát.

„Calignis! Itt az esély, mielőtt a ködbe vesznek. Száz lépés. Ironikus.”

Chris kezeit ökölbe szorítja. Szeme alig fénylik. Bal mellében lüktet az égett hús. Hörög a tüdő, legalábbis az, ami maradt belőle. Megfeszül.

„Halványodik a fény. Most vagy soha! Jövök testvér!”

Száz lépés. Elindul. A lába nyomán magasba száll a por. A hűvös levegő körbe öleli a testét. Szedi lépteit. Anya még nézi a furcsa jelenséget.

„Nem érti. Nem is kell. A meglepetés ereje, ez a kulcs.”

Kilencven lépés. Chris szalad. Az első lábnyomok kavicsai lassan emelkednek a levegőbe. A por szertefoszlik körülötte. Anya még nem vette észre. Meredten áll, ugyanarra néz, de a Harcos már messze jár. Öve szorosan tart. Nadrágja a Poal élő szövetgyártás egyedi terméke.

„Bírja a tempót. A Fényharcos erejét. Átlagos földi szabás, mégis mesze több. Egy szakadt otthoni emlék felsőbbrendű reprodukciója.”

Nyolcvan lépés. Chris fut. A kövek még az ég felé tartanak. A szikla parányi pikkelyekben kihasad alattuk. Mellkasában a fájdalom lüktetése gyorsul. Érzi, hogy megfáradt vére erei falát feszíti. Az erő lassú hömpölygését, az izmok rostjai közt. A lángoló tüdő apró hörgéseit. Talpának tapadását a cipőben. Ruhája recsegését hallja.

„A fény halványodik. A kaszás közelít, karmait magasba lendíti. A térdelő király földbeszúrt pengéjébe kapaszkodva próbál felállni.”

Hatvan lépés. Chris rohan. A szorosan fűzött cipőben szakadnak a szálak. Földi futómű. Nem erre tervezték. Az első kavicsok közelítenek lendületük csúcsához. A szürke pikkelyek felpattannak, mint a szikla felhasadó bőre. Anya még most sem látja. A karmok lassan emelkednek. A Király lassú.

„Milyen seb kényszerít térdre egy ilyen titánt? Nem számít. A terv halad. Az óra jár. A fegyver úton. Tarts ki testvér!”

Negyven lépés. Chris vágtat. A tempótól meghasadt cipő lerepül a lábáról. A levegő belekapva szaggatja tovább, mint viharos szél a rögzítetlen vitorlát.

„Béke veled földi emlék! Remek társ voltál! Hamarosan követlek!”

A véres felsőt a vágás mentén ketté tépi a szél. Nincs rá szükség. Remek az idő. Kellemes. Az égett seb a hűs szellőben lüktet. Az első kövek átbuknak az ív tetején. Anya lassan fordul. Calignis már sújtani készül. Csaknem a lendület csúcsán tart. A szörnyeteg nem vár.

„A célpont bemérve. A Király alig emelkedett. Az Istennő gyorsabb.”

Húsz lépés. Chris száguld. A köd peremét éri.

„Milyen szép. A sok apró fekete pötty, fodrozódva alkotja meg ezt a mételyt. Itt az idő. A fegyvert fel kell húzni. A pokolgép utolsó esélye.”

Jobb kezét lassan emeli. Törzsének megfáradt csontjai ropognak, amig a lendületet veszi a csapáshoz. Mellében az égett izmok sercegve küzdenek a mozdulatért. Talpai apró köveket hagynak a levegőbe szórva, útját végig kísérő piciny kavicsokat szerte a szélben. Calignis meglendíti karmait. Közel a Király. Nem védekezik. Nincs rá ideje. Chris mellkasában a lüktető fájdalom lassan elviselhetetlen.

„Nincs jelentősége. Már csak...”

Tíz lépés. A fegyver csőrre töltve. Egy mindent elsöprő támadás készül. Egyetlen ütés, mint amit Nomah mért a Maledictot szorongató Thesairis felé száguldó Átokra.

„Az nem sült el jól. De itt tiszta a célpont. Ez nem Átok! Ez Calignis!”

Öt lépés. A sötétség lassan elnyeli szemének világát. Csak a célpontot látja, egyre homályosabban.

„Fojtogató a füst... Annuntian ebben küzdött? Micsoda harcos! Már nincs messze… Még tisztán látszik. Pont szembe. A kaszás megfizet!”

Elfogy a távolság. Chris teljes erejével lesújt. A ködből ezer fénysugár tör föl. Elvakítja. A forróság mindent beterít. Egy démoni vonyítás rázza meg a sziklát. Anya sikít. Talált. Nincs idő lassítani. Jön a sziklafal.

A por lassan elül. A köd, ahogy jött, úgy enyészett el a fényárban. Nincs már ami táplálja. A szürkületben négy test fekszik. Chris a sziklafal összezúzott darabjának dőlve. Alig mozdul mellkasa, de még eszméleténél van. Szívének ritmusára figyel.

Tőle kissé jobbra Annuntian. Felhasított oldalából apró vércseppek hullanak a feltört kövekre. Szíve erősen ver, mint egy Királyé. Pengéje kifordulva a földből. Kapaszkodott, amig tehette. Lánya Adulcentia távolabb fekszik a faltól. Válla sebzett, maszkja összezúzódott. Eszméletlen, de még lélegzik.

Calignis az embertől balra gőzölög. Elsodorta a jobb horog. Utolsó anyagi manifesztációjába rejtőzve erőt gyűjt. Nem mozdul. Az idő neki dolgozik, az ég sötétedik, az Átkok feléjük vágtáznak. Az óra ketyeg.

Chris teste a túlhajtás határán vergődik. Képtelen parancsolni szapora szívének. Tudja és tudta, mi volt Nomah végzete. Látta. Húsában érezte a gyötrő emlékkép rémálmait. A saját fájdalmaként élte át az időtágítás árát. Tudja, hogy az Örök Fény hordozóinak legerősebb fegyvere egyben az önpusztítás legmagasabb foka is. Nomah használta. Sokszor. Túl sokszor. Utolsó vágtája eleven testét égette porrá belülről.

Egy Fénypenge sercegése hallatszik a távolból. Annuntian fegyvere, de nem ő forgatja. A dermedt Fényacél panaszos hangján árulkodik, miközben a törött köveken végig csúszva felemelkedik. Idegen kéz bitorolja a Király fegyverét. A kendermarkolat nyüszít az ellenséges marokban. Anya vérbenforgó tekintetével Christ bámulja, mint Átok a prédáját. Calignis nem mozdul, de a jelek pulzálnak a nő felé. Az entitás Otlaca húsával támad. A lány fájdalmas lépéseivel araszol a csatavert ember felé. Talpát sértik az apróra zúzott éles kavicsok. Arcán a kín és a megalázottság járja gyorsuló körtáncát. Ölni készül. Véres bosszút állni. Miközben közelít, úgy lesz egyre torzabb. A félholt harcos elé áll. Keze a fegyver markolatán remeg, az apró kenderszálak ropognak alatta. Zihál. Fehér fogai sercegve szorulnak.

Magasba emelné a gyilkos pengét, de nincs hozzá erő. Calignis fájdalma felemésztette, csak egy összetört női test maradt, ennyivel kell beérnie. Az ember elé térdel. Bal kezével a rideg Fényacélt megtámasztva torkára helyezi a fegyvert.

Chris oldalra pillant. A Király máris talpon, másodpercek kérdése és befejezi, amit elkezdett. Újra a kék szemekbe néz. Nem haragot lát. Remegést. A fém a nyakának feszül, lélegzete elhalkul. Elmosolyodik. Egy távoli kiáltás szakítja fel a pillanat csendjét.

— Anya!

A reszkető lányok őket nézik. A nő hátra fordul, szem elől téveszti a prédát. A rettegő gyermekekre mered. Keze elernyed, a fegyver kifordul belőle. Egy könnycsepp gördül végig arcán. Feláll.

A rongybaba kirobbanó ereje megrázza a földet. Vergődő sötét energiái megváltoznak. Nem fókuszáltak. Önkéntelen csápok, cikázó villámok csupán. Csapásaik nyomán felhasad a szikla. A szörny felkelt. Izzó kék szemei szinte vakítóan ragyognak. Anyát nézi. Nem Christ. Nem a Királyt. Anyát.

Önnön húsára vetődik. Pusztító lendülete alatt elporlik a kő. Amorf karjait az ég felé emeli. A sötét entitás göcsörtös ujjai végére karmokat növeszt. Kimetszeni készül létezésének fertőjét. Tekintetük találkozik. Pergő tized másodpercek. A bestia lesújt. A csapás ereje átütő. Robbanásszerű. A por mindent beterít.

Két árnyalak feszül egymásnak a szürke ködben. Chris a démon groteszk csuklóit szorítja. Szeme ég, az Örök Fény pulzál benne. A dög rángatózik, de nem szabadulhat. A Fényharcos visszatért. Ahogy marka fojtása egyre szorosabb, az entitás üvöltése már vérfagyasztó.

A recsegő manifesztum enged. Calignis kezei leszakadnak torz karjairól. Sötét sugárzó elegye, mint spriccelő vér tör ki alakjának cafrangos csonkjaiból. Elenyésznek a félhomályban. Anya is felsikolt, elvonja Chris figyelmét. A Király és a Hercegnő már feléjük futnak. Sántítva, vérezve, mégis vágtában közelítenek.

Egy erősödő nyomás préseli össze Chris gyomrát. Óvatlan volt. Calignis elsöprő ütést mér rá. A lendület elemeli talpait a hideg kőzetről. Háta egy puha meleg testhez ér. Anyához. Együtt sodródnak tovább. Az ember szeme fehéren ragyog. A Fényharcos jelen van, eleven valójában. Az irdatlan erő repíti őket. A Király és lánya már pozícióban, a dühöngő szörny mögött, két oldalán. Háta a sziklafal felé, öt lépésre. Anya száll, magatehetetlenül sodródik lányai felé.

— Vigyázz rájuk! — rámosolyog a rémült nőre.

Chris kezét a kemény kőzetbe vágja. Ujjai úgy tépik fel a rideg ásványt, mintha csak homok lenne. A felszálló szikrák pattognak körülötte. Az entitásra pillant. Öt lépésre áll tőle a szörny, tízre a fal. Lassul.

Lábai elérik a földet. A kemény kőzet stabil alap. Meztelen talpa betapad a megkopott felületen. Lábujjai széttárva, mint tíz Átok karom, úgy kapaszkodnak meg a sziklában. Nagy lesz a lendület. Sebének fájdalma eltűnt, már nem érez semmit, csak az elszabaduló erőt. Fejét felszegi. Kezeit emeli a szikláról. A sodródó kövek jelzik útjának irányát. Calignist. Elrúgja magát.

Kilenc lépés. A szörnyeteg látja a tervet, de nem futhat el. A sziklafal tömör, a Király erős, a lánya elszánt, a Fényharcos pedig maga a végítélet. Chris a rettegő démont nézi. Lépte nyomán süllyed a szikla. Nincs ideje törni. Még nincs. A Király lendül. Az izzó penge feje felé emelkedik. Nem Calignisre néz, a fal irányába fordul. Lánya szinkront tart vele. Ha nem is érti, vakon követi apját.

Nyolc lépés. Az entitás a kiutat keresi. Nem mozdul. Nem tud. Nincs hova. Chris közelít. Az első lépés nyomán a tömör szikla kihasad. Porlása, mint parányi robbanás feltör a levegőbe. Fut, mint Nomah, a legendás Fényharcos.

Hét lépés. A rongybaba széthullóban. Nem fókuszálódik a sötét anyag, menekülni akar, apró foszlányait menteni. Chris már közel. A levegőben pörgő kiszakadt kövek a testének ütköznek. Kicsiny bóják, mik utat mutatnak a robogó hajónak.

Hat lépés. Calignis megcsonkított karjait keresztbe szorítja maga előtt. Nincs hova futni. Chris előtte jár, az ütközés már elkerülhetetlen. A Fényharcos karjait előre engedi. Kezeit széttárja, markolásra készen.

Öt lépés. Az entitás testét éri. Összerándul. A hánykolódó energiák szabálytalanul csapkodnak, de a lendület sodorni kezdi. Chris szeme izzik, fogai összeverődnek. A zománc apró csikorgása szinte zsibong. Karjain dagadnak az izmok. Megszorítja.

Négy lépés. A rongybaba teste kibillen egyensúlyából. Meredt kék tekintete az emberre néz. Izzó bőre fényében alsó részei elenyésznek. Chris ujjai mélyen belehatolnak a félig oszlott test szerű éterbe. Recsegve szakad át a burok, ami az energiákat zárva tartja. Bomlik.

Három lépés. A fal közeleg, de Calignis tehetetlen. A vadállat elsodorja, még szorítása is égeti. A Király pengéjét meglendíti a fal felé. Nincs ott semmi. Adulcentia követi apját. A semmire sújt.

Két lépés. Chris egész teste izzik, fénye égeti a démont. Együtt követik Nomah útját. Az entitás karjain elpattan a burok, magasba lendíti őket. Menekülni próbál. Apró darabjait menteni az sötétedő világűrbe. Chris görcsös arcára egy mosoly kanyarodik. Összeszorított fogaival ránevet a kapálózó ellenségre. Jobb karját lassan emeli, izmai egy utolsó csapáshoz feszülnek. Törzsét csavarja. Csontjai recsegnek, de kell a lendület. Nem érzi. Az izzás mindent elnyom.

Egy lépés. A falnak csapódó Calignis karjait magasba emelve két irányba fröcsköli a fekete étert. Hiába. Annuntian izzó pengéje célba ér, akárcsak Adulcentiáé. A Fényacél tüze elhamvasztja a csökevényes anyagot, mire az entitás a sziklára terül. Chris kiengedi erejét.

Végítélet. A Fényharcos ütése áthatol a foszló testen. Az anyagot és étert kihasítva, mélyen belefúródik a sziklába. Hevülő teste égését már nem tudja megállítani. Önnön húsával fizet a győzelemért. A felszabaduló fény beragyogja az eget.

A hasadó szikla repedései közé tör. Vakító fehérség. A végső villanás. Calignis artikulálatlanul vonyít, miközben felemészti a fény. A távolban ereszkedő Anya néma csendben szenved, az Istennő emberi maradéka a feloldozás fájdalmában ér földet. Meleg, mint a Fényharcos ereje. A párolgó entitás nem menekülhet. A pusztító villanásban örökre elenyészik. Chris nem robban. Barátai közt békésen fénylik. Nem lett pokolgép, sem hős, csak egy ember az árnyékban. Megérkezett.