A fehér kapu igazsága

A fehér kapu árnyékában egy fiú áll, a mellette remegő lány karját szorítja. A páncélos katonák, mint rideg gépek, úgy közelítenek fegyvereikkel. A kedves meleg szorítás elernyed. Mona az őrök elé lép. Kiabál, miközben testével takarja a megfagyott embert. Chris alig hallja a katonák szavait. Gyorsuló szívdobogása apránként erősödve elnyomja a zajokat. Valami szabályzatról beszélnek. Pontokról. Már semmit sem hall. A dobolás visszhangja fülsiketítő. Egy monoton zúgássá olvad.„Ne félj! Minden rendben, már megérkeztünk… Azt mondta.”

Letépik róla a táskákat. Zsebéből kirántják Alena kártyáját. Mindent a földre dobnak, még rangjelzését is letépik. Karjai mozdulnak. Megrántják. Előre feszítik. A csuklóit egy kemény, hideg szerkezet szorítja meg. Csak Mona hangja szakítja át a kegyetlen sistergést. Kétségbeesetten fenyegetőzik. A fiú lába elindul. Lökdösik, tolják. Érzi hátában a fémcső bökését. Az illat egyre távolibb. Lassan haladnak. Egy sikoly hasít át a sercegő szerv gépzaján.

— Ne bántsátok!

— Nem bántok senkit, Mona… — suttog élettelenül — Megígérem…

A zúgás elnyomja a szavak értelmét, csak fényes és sötét foltok látszanak. Egy fémes dobozba tuszkolják, mellé állva kísérik. Bezárják a sötétbe. Csattanás, zúgás, gépzaj. A sistergésben elveszik az idő és a tér. Csak a Tündér és a saját hangja cseng mantraként elméjében.„Minden rendben, már megérkeztünk… Nem bántok senkit, Mona…”

Egy végtelennek tűnő fehér folyosóra viszik, mindenhol tisztaság és csillogás veszi körbe. Kellemes illatok vegyülnek, növények tarkítják a világos tereket. Színes szép fák és bokrok cserépben. Minden olyan kimért, elegáns és rendezett. Apró zajok töredékeit hallja maga körül. Mellkasa rezdül. Megállítják, erővel. A zúgáson át egy ismerős név szűrődik. Már hallotta valahol, ebben egészen biztos.

— ...Christian Moralest kihallgatásra előállítjuk!

Egy hatalmas, cirádás ajtó fogadja, talán hat méter magas lehet. Lassan tárul, hang nélkül, mégis remeg tőle a test. Mögötte félhomály. Egy díszköves padló, közepén egy körrel. Hátában érzi a nyomást. Fájdalom villan, ismét lökik. A fenyegető karika felé tolják. A lábak nem tiltakoznak, az ész még távol van, de a test már a körben.

— Christian Morales kihallgatásra előállt!

A zúgás megváltozik, az egész testét dermeszti. Már nem belülről szól, a terem hangosodik. Talpa alatt a szép kő rázkódik. A lassan záródó ajtó fénye a semmibe vész. A félhomály egyre mélyebb, szeme küszködik a sötét ellen.

— Christian Morales, megerősíti, hogy ön Christian Morales?

A fiú lassan ébredezik, ahogy kétségbeesett lelke visszatalál a magára hagyott testbe. Fény gyúl felette. A kör már ragyog. A félköríves emelvényen hideg szemű lények sorakoznak. Furcsák, változatosak.

— Christian Morales, megerősíti, hogy ön Christian Morales? — zúg ismét a hideg, gépies kérdés.

— Igen én vagyok! Mit ker...

— Rögzítve, megerősítette. — vág közbe a rideg hang — Christian Morales, megerősíti, hogy származási helye a 6848646/964 szektor 451-es csillagrendszer 3. bolygója?

— Nem tudom, miről beszél! — fejétforgatja zavarodottan — Én a Földről származom, de....

— Rögzítve, megerősítette.

Chris szíve nem nyugszik, vadul ver. Az igazságszolgáltatás fekete gépezete a sötét cella emlékét ébreszti.

— Christian Morales, megerősíti, hogy jelen volt a 945682/94632/5111 bűncselekmény záró helyszínén?

— Nem értem miről beszél! — kiált, de már érkezik a sürgető kérdés.

— Christian Morales, megerősíti, hogy jelen volt a nevesített bűncselekmény záró helyszínén?

— Ha a földi estére gondol, mikor elraboltak, akkor igen, de eszmél....

— Rögzítve, megerősítette.

— Christian Morales, megerősíti, hogy kapcsolatot létesített a megnevezett bűncselekmény elkövetőjével, név szerint Motayi Flacco, Karrien származású bűnelkövetővel?

— A dobozos öreg? Csak értelmetlenül beszélt, nem is ér...

— Rögzítve, megerősítette.

Chris vére egyre hűl, miközben az igazságszolgáltatás megcsúfolása darabokra tépi lelkét.„Semmit nem értek, de már döntenek. Fél mondatokból ítélkeznek...”

— A 945682/94632/5111 bűncselekmény tanú, származás szerint 6848646/964 szektor 451-es csillagrendszer 3. bolygó értelmes fajának képviselője, név szerint Christian Morales kihallgatását lezárom.

A fiú reszket, de szája sarka felrándul.„Vége van.”Semmit nem ért az egészből, de legalább elfogytak a kínzó kérdések. Téved.

— A 945682/94632/9324 bűncselekmény kihallgatását megnyitom.

— Christian Morales, megerősíti, hogy ön továbbra is Christian Morales?

— Mi ez az eszement kérdés? Én vagyok Christian Morales, a Földről!

— Rögzítve, megerősítette. Christian Morales, megerősíti, hogy a Noraman fedélzetén kapcsolatba lépett a Taktikai Tiszt, nevesítve Morbor, a Beraddo faj tagjával?

— Igen, de....

— Rögzítve, megerősítette. Christian Morales, megerősíti, hogy végzetes csapást mért a nevesített tisztre, ami életének végét okozta?

Chris összerezzen. Remeg minden porcikája. A baleset emlékét látja.

— Christian Morales, megerősíti, hogy végzetes csapást mért a nevesített tisztre, ami életének végét okozta?

— Baleset volt! Én...

— Rögzítve, megerősítette. A 945682/94632/9324 bűncselekmény kihallgatását lezárom.

Az ember szédülni kezd, végtagjai már jéghidegek.„Gyilkos vagyok… Kimondták!”

— A 945682/94632/9832 bűncselekmény kihallgatását megnyitom. Christian Morales, megerősíti, hogy ön továbbra is Christian Morales?

Chris már nem képes megszólalni. A világ megfordul körülötte. Már alig áll, térdei apránként adják fel a küzdelmet. Valami dörren, betölti a termet. Fény ömlik be, elvakítja a barna szemeket. Egy rettentő, mély, erős hang tör át a reszketésen.

— Az ember nem ítélhető! — megrázza a köveket talpa alatt.

— Excellenciád téved, Thammis Nagy Úr...

— Csendet! — a rideg tekintetek lassan fordulnak át meghunyászkodott félelembe — Az ember harcos, így a Felső Ház ítélkezik bűnei felett.

— Excellenciád, a szabályzat... Az 553-as kitétel...

— Csendet! A Felső Ház az azonnali átvétel jogával él. — dübörög a dermesztő hang — Az ítélő tábla munkája itt véget ért.

A fiú nem fordul hátra. Képtelen mozdulni. Amint a hang elhallgat, a terem is elnémul. Csak a csápok slattyogó reszketése és a fogak kocogása marad a visszhang után. Chris karja rándul, ismét lökni kezdik. A fényes folyosóra viszik, a kedves növények közé.„Olyan ártatlanok és békések. Vajon ez szándékos? A rideg szörnyek ítélete után, egy kedves utolsó gesztus? A fehér kapu igazságának árnyékában...”

Percekig taszigálják a hatalmas folyosón. A megbilincselt fiú mellett kuncogó díszes lények haladnak el. Lopott pillantásokkal megvetően nézik, a bűnöző már megítéltetett. Fejében Alena szavai visszhangoznak a kompról.„Ha a hercegnővel érkezek, talán más lenne a helyzet.”Mona gyengéd szorítását érzi a hánykolódó ladikban, ami a lángok tengerén készült partot érni.„Ennek így kellett lennie...”

Mellkasa koppan, megállítják. Egy újabb díszes fehér ajtó mögött újabb csapás közeleg. Ugyanaz a csendes tárulás, ugyanaz a félhomály. Még a hátának rezdülése sem különbözik, mialatt előre noszogatják. A kör közepén áll. Mögötte kísérői fegyvereiket szorongatják. Reszkető kezük árulkodik. Félnek. Nem tőle, valami sokkal rosszabbtól.

— Christian Morales a Felső Ház ítélkezésére előállt!

— Őrség, mehettek! — nincs ellenkezés, fordulnak és lépnek.

Az ajtó záródása elfolytja a fényt. A félhomályban furcsa érzések kavarognak. Egy erős, kimért szívdobogás visszhangzik a falak között. Lassú, katonás lélegzetek. Erős izmok rostjai mozognak a sötétben. Egy csendes roppanás, amikor a kő megnyugszik a súly alatt.

— Te vagy Christian Morales a Föld bolygóról? — zúg a dermesztő mély hang, mi az ítélő tábla népét megfenyítette.

— Én vagyok... — lesüti szemét.

— Te vagy a Noraman szükségválasztott Taktikai Tisztje?

— Én vagyok.

A dörgő visszhang elcsendesedik, csak a hatalmas tüdő suhogása marad. Az ember semmit sem lát, mégis tisztán érzi. Valaki nézi.

— Te vettél részt Protinen Namos tragédiába fordult kísérletében, ami Morbor Taktikai Tiszt halálával végződött?

— Én voltam. — könnye csordul.

— Te fegyverezted le Matechust Tonemo Kapitányt, mikor pisztolyát Alena Nie Varbener Föderációs Vezető Megbízott felé fordította?

— Én voltam.

Nincs légzéshang. Eltűnik minden, csak a sötét marad. Halk ropogás töri meg, izomkötegek rövid mozgása. Egy sercenés követi.

— Te törtél ki a Noraman fogdájából a kalóztámadás idején?

— Én voltam.

— Te állítottad meg a gyilkost, miután végzetes lövést adott le Tonemo Kapitányra?

— Én tettem.

— Érdekes. — hangja erőtől duzzadó, fölényes, mégis megnyugtató.

Chris lassan szokja a sötétet. Az első, ami elé tárul, a sárga csillogó szempár. Fekete függőleges vonalak metszik, mint a kígyó szemét. A dermesztő félhomályban pillantása körül kékes, öreg bőrét látja. Fehér haja és szakálla erős kontrasztot ad. Mint egy öreg király, egy furcsa világból. Páncélt visel, de nem lovag. Mint egy robot, de mégis él. A fém bőrt, húst és csontokat rejt. Tisztán hallja, a lény apró mozdulatai átszűrődnek a szögletes vason. Nem tudná megmondani mekkora. Ül, mégis óriási.„Talán, mint egy Beraddo…”Szemei a fiú fölé magasodnak. A Nagyúr egy hatalmas kő trónon pihen. Kettő-kettő kisebb körülötte. Üresek.

— Christian Morales, bemutatkoztál. Viszonzom. Alestro Thammis Nagy Úr vagyok. A hét alapító Királyság Császára. A Felső Ház Bírója, egyben most a tiéd is.

Nincs már mondanivalója az embernek.„A buldózer pördült, talpra esett. Kimondták a bűnös nevét... Az enyémet…”

— Christian Morales, érzel bűntudatot Morbor Taktikai Tiszt halála miatt?

— Igen.

— Vádolod-e Protinen Namos Tudományos Tisztet a tragédiáért.

— Nem.

— Bánod-e, hogy kezet emeltél egy főtisztre, hogy megmentsd Alena Nie Varbenert?

— Nem.

— Érzel-e bűntudatot, hogy celládat elhagytad a Noraman fedélzetén?

— Nem.

— Bánod-e, hogy a meglőtt Kapitány szobájában megölted gyilkosát?

A fiú reszket. Tekintete üres. A szobában állva a roppanó koponyát hallja. A fröcskölő vér szagát érzi, öklének marcangoló erejét látja a falba fúródva. Már máshol jár, egy kis szobában. Mona szívdobogását érzi. A mosolyát pillantja. Kedves hangját hallja. Illata elnyomja a vér szagát. Szuszogása elfújja a recsegő csontok zaját.

— Nem.

— Érzel-e bűntudatot, hogy Tonemo Kapitány életét nem tudtad megmenteni?

— Igen.

— Christian Morales! Harcosként kérdezem a harcostól, bűnös vagy, vagy ártatlan?

Chris remegő tekintete a kígyó szemébe mered.„Azt mondja, Harcos... Mint Morbor... A döntés lehetősége...”Leszegett fejjel, halkan felel.

— Bűnös. — lélegzete elakad.

— Értem. — dörren — Védelemként idézem Alena Nie Varbener Föderációs Vezető Megbízottat!

Az ajtó apró résre tárul, a fény egy pillanatra villan. Egy árny közelít, ismerős lépteivel. Alena. A megsemmisült fiú mellé sétál. Megáll. Nem tekint az összeomló testre, a kígyó szemébe néz, hangja unottan zúg fel a falak közt.

— Atyám, szükséges ez a komédia?

— Alena, itt most nem te ítélsz! — rázkódnak a kövek — Christian Morales bűnösnek vallotta magát. Mit hozol fel a védelmére?

Chrisbe egy lélegzetig tér vissza az élet. Ránéz a Hercegnőre.„Atyám?!”Alena nagyot sóhajt. A reszkető fiú hátára teszi kezét. Körkörösen megsimogatja, majd megáll a mozdulatban.

— Thammis Bíró! Christian Moralest akarata ellenére gyűjtötték be. Tájékoztatása elégtelen volt, miként az ellátása is.

— Elégtelen?

— A Föderáció tanúját éheztették, szomjaztatták. Megalázták és bántalmazták. Gazdátlanul hánykolódott egy cirkáló fogságában.

— Megértettem! — a robbanásszerű hangot újabb követi — A zendülést is ezzel magyarázod?

A Hercegnő ismét sóhajt, mintha csak fárasztaná az erkölcsi dilemmák felfejtése. Közelebb húzza magához a fiút, egy villanásig felé fordulva rámosolyog, majd újra a Császárra néz, hideg tekintettel.

— Matechust Tonemo Kapitány alkalmatlan volt, ez a jelentéseimből is kiderül. A fegyver volt az utolsó kísérlete, hogy széthulló tekintélyét összetartsa. A Föderációs Vezető Megbízott ellen fordult. Ellenem. Ez a fiú védelmemre kelt, a Kapitány pedig sértetlen maradt. Ez nem zendülés volt, csak ártatlan védelmezés.

Thammis Nagyúr bólint, még kék szája sarka is mintha felkanyarodna.„Tényleg örül?”

— Tudomásul vettem! — halkabban beszél — A Taktikai Tiszt halála kapcsán, nem hárította a felelősségét.

— Morbor halála baleset volt. Egy félre sikerült kísérlet. A Kapitány felmentése igazolja.

— Valóban. — egészen elcsendesedik — Az ítélet meghozható, a feltárt vallomások alapján.

Chris teste ég, a pokol tüze nyaldossa. Alena valósága nem szárítja fel könnyeit, az odaveszett életeket sem hozza vissza.

— Christian Morales, bűnösnek találtattál a Bíród megvezetésében. — elmosolyodik — De a felsorolt vádpontok egyikében sem.

A fiú kiüresedett tekintete nem éled. Csak mellkasa rezzen, miközben szíve facsarodik. A terem elnémul. Chris nem érti. Csuklóin még érzi a bilincs súlyát, de a bíró már ítélt.„A gyilkos ártatlan…”