Hat nap a peremvidékre

Nincs vörös hajnal. Égzengés robajlik, villámok cikáznak, a szél üvöltve tombol. Kegyetlen vihar ébreszti a Harcost a felszállás reggelén. A lakosztály falai közt kászálódik az ágyból. A mosdó felé indul, kezét a hűs vízben megmártva mosakszik. Az űrhajón ez már csak egy kedves emlék lesz. Kiélvezi a cseppek érintésének minden pillanatát. Tisztálkodó pengéjét ragadja, a lázadó szakáll szálaira az aratás vár. Még mindig ügyetlenül bánik a késsel, arcát több helyen megvágja. Meg sem érzi, nem is érdekli igazán. Még megmártózik a medencében is, többször átfordul, majd lebeg a tükör felszínén.

A szekrényénél a páncélhoz tartozó űrruhát nézegeti. Katonai darab, fekete-szürke. Nem Taktikai Tiszt rangjelzés, az Első Harcos címe alatt hajózik ki a világűr tengerén. Páncélzata is egyedi tervezés. Nem hasonlít Alena cirádás fémeire.„Tiszta. Egyértelmű. Fekete. A teljes átalakulás szimbóluma… A Fekete Páncélos Harcos.”Öltözik, magára szereli a Jelkép darabjait. Terminálját egy oldaltáskába dobja, majd elköszön gyakorlópályájától.

A lift villan, lefelé száguld. A földszinten már katonák várják. A lábak dobbannak, a balok csapódnak. A hangzavar elül, a portás pultja mögött remeg, de ügyet sem vetnek rá. Mást néznek.

— Első Harcos, a légifogata kint vár. Elviszi a...

— Sétálni vágyom. A bevonulásra ott leszek, Alezredes! — legyint, miközben elhalad köztük — Még van egy kis dolgom, de sietek.

Nincs ellenkezés, sem magyarázkodás. Szótlanul nézik az ajtón kilépő jelenést. Az eső nem éri testét, finom hullámzás ébred körülötte. Felnéz. Mint egy lebegő ernyő, aurája félre taszítja a vizet. Nem lángol, éppen csak egy szerény burok, apró fényjátékkal. Elindul. Az eső áztatta úton jár, lépéseit menydörgés festi alá. Hallgatja a vihar szimfóniáját.„Olyan szép… Megnyugtató… Finom rezgés…”Ajkait érzi felfelé kanyarodni. Végignéz páncélján, majd a távolba réved. Sóhajt.

A kórház felé tart, bár nem esik útba, csak egy köztes pont, amit el kell intéznie. Tokan Mester parancsa, a távozó Harcosnak. Az üvegajtón átlépő Chris elengedi magát. A pultban összesúgnak az éledező vékony hangok. A Harcos nem szól, rájuk sem néz, gyomra mégis összeszorul.„Van, ami nem változik…”Egy kijelzőt pillant a falon, frissen kapott páncéljában egy idegent lát. A feliratok pörögnek, a monoton beszéd zizeg aláfestésnek. Hallja a megdobbanó szíveket, de nem mosolyog, reggelije újra megfordul gyomrában.

A testek árulkodó hangjai a barlang óta erősebben zúgnak fülében.„Tokan talán olvas a gondolatokban... Mi az a hús érzésékeléséhez képest... A szagokhoz… Az ízekhez…”Oldalra néz. Kék szemeket lát és vörösödő arcokat. Mona korú lányokat, talán még fiatalabbak is. Gyomra tovább szorul. Nézi, de nem csodálja a szép bőröket, csak lelketlen lényeket és ember kínzó szörnyeket figyel a szemérmetlen mosolyok felett.„Otlacák…”A lifthez lép, a nyolcadik emeletre indul tovább.

Felérve a pulthoz tart, az álmatag lány először fel sem ismeri. Fokozatosan fehéredik el, miközben a páncélos kéz a panel felé halad.

— Dicső reggelt a Föderációban! Mona Icenhurt doktornő bent van?

A lány a fejét rázza, de csak halként tátog, szólni nem tud semmit. Chris beleszimatol a levegőbe, de nem érzi a kedves illatot, egy könnyű sóhaj után folytatja mondandóját.

— Akkor itt hagyom Tokan Mester üzenetét. Jegyezze kérem! — elmosolyodik — Az Első Harcos a peremvidékre utazik, meglátogatja a doktornő szülőhazáját. Felkészült, vigyázni fog magára. Tegyen úgy ő is. — egy rángás fut át rajta — Legyen dicső élete a Föderációban!

— De Méltóságos Úr, Icenhurt doktornő is oda...

— Feljegyezte, nővér?!

A hirtelen hang a fehérnél is világosabbra színezi a lány bőrét. A remegés reszketéssé fajul, bólintása sem több egy billenésnél.

— Köszönöm! Dicső reggelt a Föderációban! — fordul, a lifthez indul.

Az utcán a szűnni nem akaró esőzés várja. Nincs jelentősége. Az aura ébred, az egyenruha száraz, a páncél makulátlan. Csendes léptekkel halad. Az eső zúgása elnyom mindent, még a gondolatokat is. A kompállomás lassan bukkan elő a kanyargós úton. Messziről látszik a sürgés forgás. Sok a felszerelés, még több a katona.„Áznak... Kiélvezik a vizet... Helyes!”A kompokhoz érve egy ismerős alak rajzolódik a cseppek közt. Egy pillanatra megáll, szemét megdörzsöli. Jól látja. Alena felügyel, rendíthetetlenül áll az esőben, miközben a fegyveresek a ládákat pakolják. A Harcos lassan indul felé.„Mit keres itt?”

A katonák sisakjai irányba állnak, a Hercegnőn keresztül merednek a jelenségre. Kezükből földre hullik a teher, magukat kihúzva bal kezüket hátra csapva bólintanak. A Hercegnő lassan fordul. Ázott köpenyét húzza a súly. Szemei elkerekednek egy villanásig, fokozatosan szűkíti össze újra.

— Nem gondolod, hogy ez már túlzás?

— Dicső reggelt a Föderációban, Alena! — elmosolyodik — Bajtársak? — a földre hullott ládához lép — Besegítek, ha nem bánják.

A tisztelgő testek megrázkódnak. A hatalmas fémdoboz emelkedik. Amit eddig négyen cibáltak, most két kar fogja közre, mégis elindul.

— Haladjunk! — eltűnik a komp gyomrában.

A katonák engedelmeskednek. Szinte rávetik magukat a feladatra. Amint a pad kiürül, Chris visszatér a Hercegnő mellé. Közelebb lép, oldalra súg, közben aurájával bevonja mentorát.

— Te is beállhatsz ám. — meglöki — Nem nehezek.

— Itt sem kéne lennem. — a hang jég hideg — Neked sem kellene.

— Nem kell jönnöd, ha nem akarsz. Én nem kértem. Azt sem értem…

— Még mindig naiv vagy, Chris. — nem néz rá — Menj, te Jelkép!

Az anyáskodó hangot egy lökés toldja meg, a páncélos fiút mentora a katonák közé tolja. Chris int, a tíz egyenruhást magával viszi a következő padra. Együtt pakolnak a többi fegyveressel. Nem kérdez, nem beszél, csak hordja a dobozokat. Egy-egy lopott pillantással lesi csak a Hercegnőt. Nem látja arcát, az eső lassan egészen elfedi alakját. Távolodik tőle, miközben töltik a kompokat, egyiket a másik után. A katonai kikötő széle felé járnak, de a következő padok már üresek. Chris szét néz, elönti a hiányérzet. Karvértje alá nyúl, megsimítja a Japán Harcost. Érzi ujjai alatt a ketyegést. Az óra jár, de a fiú megáll.

— Még nem kérdeztem a nevét, Tizedes. — a tisztesre pillant — Az enyém Christian Morales. — végig néz a lény formáin — Egy ember, a Föld nevű bolygóról.

Az eső hangosabban sistereg körülöttük. Nem egy sisak fordul. Mind a tíz a Harcosra néz. Szinte egyszerre emelkednek a kezek, a fekete üvegek keretestől hajlanak fel, úgy rendeződnek egy sorba, majd ismét tisztelegnek. Rangidősük lép előre. Újra biccent.

— Első Harcos! Podis Botako Tizedes vagyok, Pantamo a Vhissi bolygóról. — karja emelkedik, a sor következő tagjára mutat — Lakira Pinta Őrvezető, szintén Pantamo… — a kesztyűs kéz lendül, a színes arcokhoz név és szülőbolygó társul.

A katona beszél, a fejek egyesével biccennek. Chris nézi őket és hallgatja.„Ez most igazi…”Lassan eltűnik körülötte a sistergés, pedig az eső nem áll meg, tovább könnyezik az ég a csatába indulók felett. Együtt vonulnak a kompba, az ember a kis csapattal marad, nem keresi a tisztek társaságát. Órákat várnak, de az ég nem csillapodik. A rámpák végül záródnak, a szállítók elindulnak. Az emelkedő gépek rázkódása emlékeket ébreszt, de rezzenéstelen arccal viseli az áttörést a vihar sűrűjén. Nem néz ki az ablakon, a feltáruló csillagok sem neki ragyognak. A földi gyerek nincs vele, a Harcos egyedül utazik.

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/01

A felszállás, az út és a dokkolás is problémamentesen zajlott. A katonai-elsőbbségi érkeztetés időt és teret engedett a kirakodásnak. Aktív irányításom alatt a szintidő csökkent. A fegyveres csapatok kiválóan teljesítettek. A hídhoz legközelebbi szállást foglaltam el. A tiszti és elöljárói lakosztályok távolsága nem optimális. A kiválasztott egység stratégiai felkészítését megkezdtem, császári parancs szerint.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/01

Furcsa hiányt éreztem. A döcögős felszállás után a vihar is próbára tett. A saját kezembe kapaszkodtam, remélem azért nem látták. A bepakolás kárpótol az útért, Pinta Őrvezető moráljára még Tokan Mester is elégedetten cuppogna, igazi hajcsár, ha munkáról van szó. A fregatt érzésre jóval kisebb, mint a Noraman cirkáló, de még így is néha elkavarodom, pedig a kórházban megtanultam a vázrajzát Alenával. A hideg fémes ropogás legalább ugyanaz. A szürkés fehér falak üresek, a Volgis egy lelketlen fémdarab. A hídhoz legközelebbi szálláson alszunk. Botako Tizedes intéz mindent. Az étel ehetetlen, a víz koszos, a társaság azonban meglepően emberi. Vicces. Nem is hasonlítanak emberre, mégis egyesek sokat tanulhatnának tőlük. Nem ridegek, de azért van egy kis távolságtartás, ami feszélyez. Talán jobb lett volna megázni a padon. Nincs jelentősége. Felkészülünk…

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/02

A technikai gyakorlás céljából egy üresen maradt raktárhelyiséget jelöltem ki. A személyzet nem látogatja. A harcban kamatoztatható tudás fejlesztése folyamatban van. Az egységem mindenben együttműködik. A Bátor Tízek osztag felkészítését folytatom. A pihenő időt a hídon töltöm. Nomras Takati Kapitány segítőkész és hatékony.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/02

Az edzések a raktárban jól haladnak. A fiúk még csak nézik, de lassan kezdik megérteni, hogy az első nap meséi többek voltak túlzásoknál. Egyre kevesebb a lépéshiba. A két Pantamo társam még mindig elég merev, de bármit kérek, az úgy történik. A többiek este már meséltek a családjaikról, a bajos nőügyekről és a bevetéseikről. Furcsa érzés bajtársak közt lenni… Beszéltem nekik Morborról, a harcos és a katona különbségéről. Azt hiszem megértették. Sokáig hallgattak. Megértem. Jártam a hídon is. Takati Kapitány más, mint Matechust volt. Talán a rang is közrejátszik, de egy komoly, tekintélyes vezető, nem mulatja az időt kegyetlen tréfákkal. Felkészült és átgondolt. A kantinhoz vezető úton furcsa érzések környékeznek. Érezni vélem a kedves illatot. Talán az űrutazás nosztalgiája. Nem tudom. Felkavart.

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/03

A Surranás technika stabil katonai alkalmazásának lehetőségeit felülvizsgáltam. Az ugró pontok optimalizálásával gyorsíthatónak vélem a mozgást. A Kapitány ismertette az utolsó felderítői jelentések dokumentumait. Tájékoztatott, hogy az Utazótérben nem szerzünk új adatokat. A meglévők elemzését megkezdtem.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/03

A Mester technikája próbára teszi a testem. A Bátor Tízekkel osztottunk, szoroztunk, kevés az idő, amit tényleges taktikai célra használhatunk. Thammis Császár valóban harcos. Ő tudta, már értem a parancsát. Elbizonytalanít az előre látása, de ugyanakkor meg is nyugtat. Az ő tervét hajtjuk végre, bármi lesz is. Gyakoroltunk, lövöldöztek, Surrantam. Kezdünk összeszokni. A fiúkkal jól kijövök, már csak Botako és Pinta feszeng mellettem. Novis közlegény szerint olyanok, mint a Dansták, csak még körülményesebbek. Mindenki nevetett. Én nem értettem. Ezen újra röhögtek, de ezt még visszakapják! A folyosókon ismét a kedves illat kísértett. Sejtésem szerint, ez nem nosztalgia. Valaki próbára tesz. Alena az első számú gyanúsított, a Boszorkány már három napja bujkál előlem. Talán haragszik rám. Megérteném. Nem tudom, hogy csinálja, ha csinálja.

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/04

Az ugrópontok fejlesztésében továbbra is a Bátor Tízek osztag közreműködik. Az eredmény még nem optimális. Gyakorló lőfegyverek bevetését kérelmeztem. A taktikai oktatást folytatom. Podis Botako Tizedes katonái példás szolgálati magatartást tanúsítanak. Prémiumra javaslom az egész osztagot.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/04

Elbíztam magam, megfizettem az árát. Éles lőfegyverekkel tartattam gyakorlatot, a császári tervnek megfelelően. Körém lőttek, követték a mozgásomat, ahogy már tegnap is. Az ellenséges bábukon több a lyuk, mint az anyag. Komolyan vesszük, Novis közlegény elszólása azonban valamit megmozdított bennem. Félistennek nevezett. Nevettünk. Rákontráztam. Azt mondtam, akár rám is lőhetnének. Szó szót követett. Belelkesedtünk. Botako nem akarta kiadni a tűzparancsot, de az erőteljes rábeszélés hatott. Vagy rám lő, vagy magára, ez volt az ajánlatom. Ez meggyőzte. Többet nem kérek ilyet egy mesterlövésztől. A szikra húzott el, de még így is átment a bal karomon a lövedék. Megijedtek. Én is. A sérülést nem jelentettem hivatalosan, csak Alenát hívtam a kommunikátoron. Nem felelt, de mire a fiúk összefoltoztak, az Egészségügyi Tiszt is megjelent a raktárban, pedig nem hívta senki. Bűzlött a kedves illattól, de nem belőle áradt. Már biztos, hogy Alena szórakozik velem. Elképzelni is nehéz, ahogy a Hercegnő a kórházból egy használt öltözéket csen el, majd becsempészi egy tiszt mellé. Úgy tűnik semmitől nem riad vissza egy jó vicc kedvéért. Én nem nevetek.

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/05

A császári előírásoknak megfelelően a Bátor Tízek osztag készen áll a bevetésre. A gyakorlatozást folytatjuk. Morálnövelési célból közösségi csoportfoglalkozást végeztünk a közétkeztetési létesítményben. Eredményes volt. Módszertani egyeztetés céljából a Föderációs Vezető Megbízottal folytattam megbeszélést. Eredményessége még bizonytalan.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/05

Reggel leszedtem az Egészségügyi Tiszt kötését. Még egy apró heg látszott, de annyi baj legyen. Novis közlegény ismét elővette humorát. Halhatatlan harcosnak nevezett. Bár igaza lenne. Félek. Szerintem mind félnek. Ma más volt a hangulat a raktárban. Kevesebb lövés, óvatosabb célzások. Bűntudatom van miatta. A fiúk tényleg remek katonák, de most bizonytalanok. A gyakorlat után elzárták a fegyvereket. A kantinba mentünk, a csata előestéjét megünnepelni. Novis volt az ötletgazda, ki más? Ismét a kedves illat fogadott. Erősen és frissen, mintha csak percekkel előttem járt volna ott Alena a rongyával. Nem szóltam semmit. Leültünk enni. Pinta egy kör Kaletusi sört kért mindenkinek. Elfogadtam. Nagyon jól éreztük magunkat, de a remek viccek és a lakoma ellenére sem tudtam felengedni. Gyötört a szag, égetett belülről. A mulatozás végén a fiúk visszamentek a szállásra, nekem azonban más dolgom akadt. Eljött a szembesítés ideje. Alena lakosztályába mentem. Számonkértem a perverz kis játékát. Elmondtam, hogy nem éri el a célját, bármi is az. Értetlenséget színlelt. Azt mondta, megőrültem. Érdekes. Vajon éppen ez a célja? Az őrületbe kergetni? Ez a bosszúja, mert rájött, hogy mi zajlik a háta mögött? Beszélje meg Thammissal! A császári parancs egyértelmű, csak egy különítmény csatlakozik hozzám az ütközetben.

Első Harcos -Hivatalos bejegyzés. F/C/19/06

A Volgis kilépett az Utazótérből. A kompok berakodását megkezdték. Hajnalban a Katonák indulnak először. Az időeltolódás miatt pontatlanságok tapasztalhatók. Kitartanak, fegyelmezettek, de fókuszálatlanok. Személyesen felügyeltem a berakodást. A Föderációs Vezető Megbízottal egy utolsó módszertani egyeztetést folytattam. Hivatalos álláspontja szerint a felszínre lépésem nem ajánlott. Tiltakozással éltem, a csapatokkal indulok az első hullámban.

Első Harcos -Privát bejegyzés. F/P/19/06

A hajó érkezése megriasztott. Felszínre törtek a sötét cella emlékei. Megnyugtatásként dobozokat pakoltam az osztagommal. Mi lépünk először a felszínre. Éberek voltak és lelkesek, de a többi katona kihozott a béketűrésből. Az álmos csürhe lassan és szervezetlenül dolgozott. Elmondtam, hogy aki nem a dolgát teszi, az velem fog verekedni. Villantottam egy kis lángot nekik, az kicsit felrázta őket. Bűntudatom van miatta. Másért is volt. Alenához mentem, elnézést kérni az estéért. Meglepődött, de azonnal le is leplezte magát. Elárulta a szeme, valamit titkol. Összevesztünk. Kiabáltam. Ismét értetlenséget színlelt. A szekrényeit felforgatva kutattam, de nem éreztem ott a kedves illatot. Kiabált. A személyzeti listát mutogatta. Kivertem a kezéből. Megütött. Megszállottnak nevezett. Elmondta, hogy meg fogom öletni magam, maradjak a hajón. Elküldtem a fenébe. Megegyeztem a Császárral, tudom, mi a dolgom. Nem azért keltem át a fél galaxison, hogy a hídról nézzem a béke kivívását. Tartozom a Föderáció népének. Megszolgálom.