A Lidérc érkezése

A hangárajtó nyikorog, az ütközőhöz érve hangosan dörren. Alena beront, kapkodó léptei a sikló felé viszik. A fiú nincs ott. Tekintetét kapkodja, talpai egyre bizonytalanabbul tapossák az acélt. Háromszor is körbe megy, még a pihenőkbe is benéz, de minden forduló után mintha mindig egy kicsit óvatosabb lenne. Nem ok nélkül. A sötét üveg mögül egy szempár figyeli minden kis rezdülését. Egy sóhaj fut szét, végül a nő az ajtó felé indul. Egy rövid köhintés állítja meg. Hátra fordul, szemei elkerekednek. A csarnok tetején pillantja meg barátját, öt emelet magasan. Egy merevítő áthidalón üldögél, lábait lóbálva.

— Gyere le azonnal! — a visszhang lélegzetekig rázza az acélt.

A levegő megakad torkában. Chris egy hanyag mozdulattal csusszan le hozzá. A mező éled, mégis a zuhanó test hatalmas csattanással ér földet, majd fél térdről áll fel. Egy kis mosoly görbül a fekete sisak alatt.„Mint a képregényben…”Kihúzza magát, peckesen sétál előre.

— Chris, nincs sok időnk! — még kapkodja lélegzeteit — Marco itt áll az ajtó előtt. Ő a fehér páncéllal lép a felszínre.

Egy nyaklánc leng markában, végén a fiú implantátum bölcsője. A fekete kesztyű rámarkol, kicseréli sajátjára.

— Értem. — visszanyújtja — Akkor minden megy a terv szerint, igaz?

— Részben. — hátat fordít — Én elkísérem Marcot a bemutatóra, kiválasztom a tanítványokat. Ez a terv, Chris.

— Monával beszéltél?

— Kimentettelek. Azt mondtam, harcoskodsz. Azon kívül semmi mást... — egy rezzenésig elhalkul — De ki fogsz kapni tőle, az biztos!

A fekete kesztyű előre nyúl, a nő vállát megérintve három rövidet bök rajta. A Hercegnő fordul, a Lidércpáncél nekicsapódik, a két kar szorosan átöleli, szinte ropogtatja. A lélegzet ismét beszorul. Sóhajt.

— Chris, ez elég félreérthető. — finoman feszegetni kezdi — Nagyon.

— Nem baj. — mosolya szélesedik — Akkor sem tartogatom tovább.

Az erőlködés megáll, egy lélegzetnyi mozdulatlanság követi. A két fém halkan serceg egymásnak feszülve. Az Árnyékacél hátvérten egy finom rezgést nyel el az anyag, az ember mégis érzi a hőt az üregben.

— Nem tudom, te hogyan tudod ezt a páncélt magadra venni, Chris. — egy kis fintor görbíti ajkait — Égeti a kezem.

— Árnyékacél. — lassan elengedi — Azt eszi, amit odaadsz neki.

A zöld szemek a sötét üvegre néznek, az ölelésnyi jókedv lassan eltűnik az arcról, újra a hűvös Hercegnő áll szemben a fiúval.

— Biztos menni fog? — szemöldöke megrándul — Még megállhatsz.

— Nem lesz baj. A terv tökéletes. Három bevart pilóta, egy hajó. Kevés őr, sok rabszolga. Ha időben érkeztek... Nem lesz baj.

— Én nem erre gondoltam, Chris.

— Ha Marco nem csap agyon, jó lesz. — felkacag — Kérd meg, hogy ne vigye túlzásba. Csak legyen látványos és fürge, mint egy nyuszi.

A fekete sisak fordul, az erőtér ébred az ember körül. Az Árnyékacél melegedni kezd, de a tér megszürkül a lassuló időben. Egy gyors kört fut, majd visszaáll a nő elé. Elengedi a mezőt, a szél utoléri. Az ezüstös hajat a nekicsapódó levegő szálanként rendezi át, a páncél is kissé elfordul, de a zöld szemek meg sem rezzennek.

— Chris, nem tartozol ezzel senkinek. — suttogja — Indulnom kell. A pilóta érkezik, ha itt az idő… De nem kell felszállnod, ha nem akarsz.

Az ember lehúzza sisakját, felemeli fejét, legbájosabb mosolyával fordul mentorához. Egy lélegzetig néz rá, majd halkan felel.

— Magamnak tartozom vele.

A hang elenyészik, a nő egy kis bíztató mosollyal felel. Fordul. Nem több egy porszem sercenésénél, Chris mégis meglátja a zöld tekintetben. A Hercegnő úgy néz rá, mint az eszméletlen Marcora. A kopogás az ajtó felé indul, a kapu nyikorog, majd fent csattan.

— Alena! — sisakját fejére húzza — Nem lesz baj!

Már csak a csikorgó gépezet felel neki, a szerkezet dörren, a visszhang körbejár az acélfalak közt. Chris követi példáját, lassú sétáját kezdi, a siklókat nézegeti, fél szemmel a pilóta pihenőjét figyeli. Órák telnek, de csak saját halk lépéseit hallja újra és újra. A gyümölcs elfogy, a vizet is megissza, végül elterül az egyig gép fülkéje mellett. Már éppen harmadszor fordul át hasára, amikor valami nyekken, majd nagyot csattan. Dübörgés követi, ütemes csapódások. Egy sisakos négykezű lény talpal ki a csarnokba, egész testét fekete szövet borítja, nem hagyományos űrruhát visel, valami látványosan mást.

— Te vagy a Sötét Lidérc?

— Te vagy a Pilóta?

— Nem vártam mást. — rövidet mordul — Indulhatunk?

Chris feltápászkodik, leporolja magát, majd bólint. Lassan indul az utastér felé, de a két jobbkar kicsapódik előtte

— Nem előre ülsz? — hortyan — Nincs kommunikátor. Rádiócsend.

A Lidérc visszafordul, kimérten sétál, de a sisak alatt már fülig ér a szája. A fülke ajtó kattan, bent négy ülés várja, kettő lent elől, kettő pedig hátul fent. A Pilóta jobb hátra ül le, Chris tőle balra lép be.

— Te is pilóta vagy? — a hang megmelegszik — Föderációs?

— Nem. De még lehetek.

— Akkor jól fogunk szórakozni!

Az övek kattannak, a motorok hatalmas durranással gyulladnak be. Más, mint a kompok. Hangosabb, de a rázkódás ugyanaz. A Pilóta kézjelekkel kommunikál, a Lidérc érti, magában melegséggel gondol a körülményes Tizedesére.„Megszállott… Hasznos megszállott!”

A levegő sikítva ömlik a nyíló hangárajtón, a szél kifelé rángatja a gépet is. A kezelőszervek közt az utólagos tákolás nyomait letagadni sem tudnák, a radarszünet kapcsolója kattan. A fémszörnyeteg lassan emelkedik el a padlótól. Nincs barátságos ismerkedés a repüléssel, a Pilóta teljes sebességgel indul. Mint egy pisztoly golyó, úgy lőnek ki a felső hangár szájából.

Az űrben a motorok csendesednek, a fékezhetetlen lendület után megbékél a fülke. Az apránként gyorsulás egészen elviselhető az embernek. A lény elengedi a vezérlő karokat és elnyúlik a székben.

— Meghaltál, Lidérc?

— Nem, de még nem is értünk földet.

A négykarú harsányan felnevet. Fejét hátra csapja, lilás állának pikkelyes bőre kivillan a fekete sisak alól. Egy percig is eltart, amíg a fülbántó zaj csillapodik, a kapkodó lélegzetek is megnyugszanak vele.

— Te rendes csibésznek tűnsz. Hogy kerültél ide?

— A Lidércek második szabálya, feleslegesen nem beszélünk!

— A pilóták második szabálya, szerezz asszonyt, amikor csak tudsz!

A fekete sisak oldalra billen, Chris összeszorított szájjal tartja vissza feltörni készülő levegőjét. Kortyonként nyeli le, majd felnéz.

— Mi az első?

— Úgy érj le, hogy fel is tudj szállni!

Az acélváz finoman pattog körülöttük, a műszerek lámpái halkan zizegnek a vibrálásban. Két tüdő telik, de csak egy-egy üres sóhaj engedi el a lélegzeteket.

— Te, hogy kerültél ide?

— Megszegtem az első szabályt. — megvakarja állát — Csempésztem, zuhantam, megcsíptek. Az Olanee némber ajánlatot tett. Elfogadtam.

— Mi volt az ajánlat?

— Két Föderációs éven át repkedek neki ide-oda. Utána leléphetek.

Egy rossz érzés hatalmasodik el az emberben. Mellkasát ólomként nyomja, valahányszor csak ránéz a négykarúra. Lánccsörgést hall a lábán, pedig nem visel béklyót. Sóhajt, többször is.

— Mi az Lidérc? Kevés a levegő?

— Sajnálom.

— Ugyan mit?

— Azt, hogy itt kell lenned.

Egy gyors állvakarást követően egy kacajféle tör fel a lényből. Sokáig hallgat utána. Kezei újra mozdulnak, a sok fényes lámpa és kapcsoló közt kezd matatni. Chris majdnem kiborul székéből, úgy leskelődik.

— Érdekel, Lidérc?

— Hát… — arcán elfut a savas forróság — Az első mozis élményem óta. — összébb húzza magát — De a dolgok kicsit másképp alakultak.

— Mi az a mozi?

— Ahol filmeket nézhetsz.

A kattogás megáll, négy kéz dermed meg a kezelőpult felett. A sisak a másik felé fordul, hosszasan nézi, majd kissé oldalra billen.

— Mi volt az első élményed?

— Egy párafarmer elindul a sivatagból és pilótalovag lesz.

A lény feje tovább billen, már szinte természetellenesen tekeredik mindene. Egy hirtelen mozdulattal dől újra hátra, állát görcsösen kezdi vakarászni. Megáll, ujja a műszerek fölé emelkedik. Rábök egyre.

— Tengelyek. Abszcissza, ordináta és aplikáta. — ujja tovább mozdul — Erőirányok. Sebesség, kereszt és függőérték. — rácsap egy harmadik csoportra — A légköri legjobb barátaid. Gravitációs központ figyelők. Főtengely, eltérés és irány.

A négy órás úton Chris dereka megmerevedik. Üléséből kidőlve lesi a titkokat, a sok céltalannak tűnő mütyür apránként nevet és célt kap, szinte már kezében érzi az irányító karokat. Kezeit vissza-vissza húzva fegyelmezi magát, de a Pilótának is szemet szúr a kíváncsisága.

— Ki szeretnéd próbálni?

— Nem tudom, lehet-e...

— Még nem. Az irány jó. A sűrű légkörben megkaphatod egy kicsit. — megköszörüli torkát — Feltéve, ha működik a csillapítás. Anélkül szétlapulunk a fékezéskor. — bal felső tenyerével rácsap a pultra.

A riasztó dörrenés hatása gyorsan elillan, a fiú testét a forró borzongás járja át, csak a három szó marad ott legbelül, a földi gyerek szívének mélyén.„Megkaphatom egy kicsit…”Amint szemük előtt az apró csillag bolygóvá növekszik, a levegő azonnal megfagy a fülkében. A sípolás a kezdet, a ropogás a géptörzsön folytatja a sort. A Pilóta megragadja a karokat, lábaival matat a földön. A gép orra alatt és felett kétoldalt lángcsóvák csapnak ki a felszín irányába. A fékezőerő a szíjakba passzírozza a testeket, a nehéz sisak tépi a Lidérc nyakát is. A zaj szinte elviselhetetlen, rázkódik az egész vasmadár. Chris átkiabál a túloldalra, de a hang elenyészik a robajlásban. Lábaiban érzi a fém küzdelmének rezgését, a lény mégsem fordul oldalra, mereven előre néz. A műszereket figyeli, nem az ablakon bámul. Karjai keményen markolják a rudakat. Görcsösen rángatóznak, négy kéz alig bírja tartani. A rakéták kialszanak, de a sebesség még óriási.

— Tartalékolunk, Lidérc! Kifelé rosszabb lesz! Mindegy! Úgyse hallod!

Hallja. Fogai ropognak, talpa alatt már görbül az acél, de fülében minden alkatrész feszül. Térolvas, pedig a zaj rettenetes kínt okoz neki. A lény a gép orrát lassan emelve billenti át hassal lefelé. A légkör érintése forralja a küszködő fémet, lángokon vitorláznak, irtózatos sebességgel. A fülkében egyre melegebb van. Már a távolban hegyek látszanak, de a gép még izzik, minden, aminek hangalapú visszajelzése van, egyszerre kiabál a rázkódó térben. Chris remegve kapaszkodik ülésébe, már környékezi az ájulás. A süvítő levegő lassan szelídül. A géptest már nem rázkódik annyira, de a verejték egész testén gördül. A Pilóta végül vízszintesbe engedi a gépet.

— Melyik eszement találta ki, hogy bolygóközi utazásra siklót használjunk... — felhorkant — Elvinném egy próbakörre az illetőt.

— A felével megvagy. — lesüti szemét — Nekem is volt hozzá közöm.

Egy rövid sisak fordulás után feltör a nevetés. Ketten röhögnek a csendesülő gép hasában, a fulladozás percekig tart, a hintázó acél végül újra megnyugszik.

— Na, Lidérc? Kipróbálod?

— Ha szabad... — megdörzsöli markait — Egy kicsit talán igen.

— Parancsolj! — bal felső tenyerével egy gombot nyom meg.

Az aktív pilóta fény gyullad Chris előtt. A gép orra süllyedni kezd. Kétségbeesetten kap a karok után, hirtelen mozdulatával szinte az égig billenti a madarat. Ismét az ülésbe szorulnak, a fiú gyomrát a bokájában érzi.

— Finoman! Ne rángasd! Épp úgy fogd vissza, hogy előre menjen! — a tanítvány bólint, az iránykarokat óvatosan billegteti — A műszereket figyeld! A középső a legfontosabb... Az mutatja az irány eltérését agravitációs központhoz képest.

— És ha nekimegyünk valaminek?

— Azt az ablakból már úgyis későn látod.

A száguldó gép lassan ereszkedik. A sebesség csökkentését a Pilóta lépésről-lépésre magyarázza. Chris vezet. Életében először ural egy repülőt. A finom manőverezés már szinte hibátlanul megy, amikor a célpont feltűnik a horizonton. A kékes hegyek között építették a szürke falakat. Egy börtön, ami gyárként szolgál, rabszolgamunkás kezek százaival. A hatalmas síkság már zöldbe borult a tavasz hatására.

— Itt kellene leszállnunk. — kiált a Lidérc — Még a látóhatáron túl.

— Nem időzhetünk napokat. A Kutter nem fog ránk várni!

— Ha minden jól megy, hamar megjárom!

Nincs vita, csak egy gyors állvakarás. A büntetés végrehajtási teleptől fél napi járásra szállnak le. Az instrukciók kiáltásai rázzák a fémet, Chris végül egyedül teszi le a puha fűre a szerkezetet, de az érkezés kegyetlen csattanása örök tanulság marad mindkettőjüknek. A Föderációs siklók szerencsére masszívak. Egy jeladót kap útravalóul, mielőtt elhagyja a fülkét, vész esetén az egyetlen kommunikációja a Pilótával. Még int, mielőtt megkezdi vágtáját a terv beteljesülése felé.