Négy feladat

Chris szeme nyílik, a vörös hajnal első sugarai pislákolnak az ablakon. Egy Tündér ölelésében töltötte az éjszakát. Balján az ifjú David horkol elterülve. Elena apró légzései Mona mögül szólnak, kis karja derekába kapaszkodik. Az ember óvatosan csúszik az ágy végébe, lopakodva indul a szoba felé. Terminálját veszi kézbe, szabójának írja üzenetét a megrendeléshez.„Két gyerek, méretvétel és gyártás. Minden alkalomra, feladatra egy párat.”Aláírása az Első Harcosé. A ruhákon túl más is foglalkoztatja, tanítókat keres, oktatókról és mesterekről olvas. Fejében lassan kicsírázik egy gondolat, de az árnyas hálóban éledő mozgás felkelti helyéről. A kommunikátorhoz lép, ételt rendel, négy főre. Húst, zöldséget és gyümölcsöket. Halk, de erőteljes szavakkal szól, a recepciós nem kérdez vissza, csak némán jegyzetel.

A ködös tekintetű David ébred először. Mire Chris végez, a gyermek már az ajtóban áll. A szótlan vezér csendben ülteti a kanapéra, majd a fürdő helyiségbe indul öltözni. Kényelmes éjjeli gúnyáját az Első Harcos álcájára cseréli. Mire újra a kisfiú elé lép, már a Föderáció tisztje áll ott, csak kedves mosolya árulkodik kilétéről. Az ébredező Elena is előbújik a félhomályból. Chris kézen fogva vezeti a fürdőbe. Magyaráz, mutat, demonstrál, majd magára hagyja.

Az ajtó felbúg. Az ember rohan, átveszi a csomagokat. A londíner kíváncsian les be a félhomályba, de a szigorú pillantás rendre utasítja. A vezér az ételt az asztalra teszi, csendben hívja Védenceit. A gyermekek csámcsogva vetik rá magukat a falatokra. Fogynak a zöldségek és a gyümölcsök, de a húst nem érintik. Végigtekint a sovány testeken, majd David dobozkájába nyúl. Egy falat rostonsültet vesz kezébe, legalább is arra hasonlít. Egy harapással küldi tovább feldolgozásra. A gyermekek felbátorodva kóstolják az újdonságot. Szemük felcsillan, falásuk hangja egyre erőteljesebb.

Az ébredező Mona is megérkezik a szobába, csendesen figyeli a mohó habzsolást. Kézzel esznek, csámcsogva, beszélve, Chris mégsem szól rájuk, csak áll mellettük, mint gigászi fa a gyümölcsei felett.

— Dicső reggelt a Föderációban! — a vizes kancsóhoz lép, de amíg kis kelyhébe tölt, a habzsolás abbamarad, a levegő is megdermed a szobában — Mi a baj? — hármat pislant — Ez csak víz!

Két kis barna szempár mered a Tündér felé. A lány végül zavarában leteszi a kelyhet, de a tekintetek nem változnak meg.

— Nekik egészen mást jelent, amit mondtál. — suttogja Chris — A kedves köszöntésed a bányákban nem az üdvözlésre szolgál.

— A fiúkat így ébresztették. — húzza össze magát Elena.

— Meg az ostorral! — vágja rá David.

Mona nem felel, hátat fordít és a hálószobába indul. Apró lélegzeteinek lassú akadozását a Védencek már nem hallják.

Chris utána fordul, de két lépés után megáll. A gyerekekre pillant, az asztalhoz guggol, halk szavai megtörik a fagyott hangulatot. Nem szól nagy beszéd, csak pár csendes gondolat, mégis újra megmelegszenek a barna szemek. Zárásként csak megértést kér a Tündérnek és magának is. A bólintások után a csámcsogás hangja ismét megtölti a teret. Az ember tápászkodik, még egy kicsit nézi őket, majd elindul.

A hálószoba ablaka előtt a lány mered a fehér városra. Chris mögötte ül le az ágy szélére. Nem szólítja, csak várakozik. Mona hosszasan törölgeti szemét, mielőtt felé fordul. Arcára apró mosolyt erőltet, de szíve lüktetése másról árulkodik az érzékeny füleknek.

— Ma egy szabó érkezik, méretet vesz róluk. — maga mellett tenyerével aprót paskol a matracra — Csináltatok ruhákat nekik.

— Elmehetnénk egy üzletbe is. — Mona is leül, ujjait tördelve folytatja csendesebben — Az egyedi ruhák nagyon drágák lennének.

Chris elmosolyodik, de hirtelen jött gondolatát hangos nyeléssel fojtja vissza. Egy villanásig máshol jár, a kis kórházi teremben remeg, amikor a Hercegnő ismerteti vagyoni helyzetét az ötszáz éves örökségről.„Szinte semmire sem költök az ételen kívül, az Első Harcos ciklikus honoráriumáról pedig még beszélni sem szabad, ezt Alena többször is tudomásomra adta.”Hallgatása feltűnik a lánynak is, a kék szemek kíváncsi közeledése végül újra szóra bírja a merengő embert.

— A rabruhákban nem masírozhatnak át a városon. — elhalkul — David amúgy is úgy néz ki a felsőmben, mintha szoknyát hordana.

Egy gúnyos kis kacaj szökik ki Monából. Elharapja, magára komolyságot erőltetve veszi fel hideg orvosi arckifejezését. Összenéznek. A szájak hullámosra szorulnak, a hasak megremegnek. Robban a nevetés. Chris egy párnával, a Tündér a takaróval próbálja tompítani a vihogás erejét. Percekig küzdenek, mire végül újra felülnek az ágyon, de már nem néznek egymásra.

— A Makami Szabóság diszkrét, nem kérdezősködnek feleslegesen. Az én ruháimat is ők készítik. Az egyent és az utcait is.

A szürke-fekete öltözékre pillantva Mona arcán megjelenik a grimasz. Nem látványos, csak egy apró fintor. Nem szól semmit, de szuszogásának ritmusa megváltozik.

— Mi a baj? — Chris összébb húzza magát — Nem lesz jó így?

Lélegzetvisszafojtva várakozik, de a válasz először nem szavakként érkezik. Jobb karját megemelve a lány alábújik, arcát elrejti az ölelésben. Három rövid szuszogás követi a mozdulatot.

— Jó lesz. Legalább tudni fogják az iskolában, hogy kihez tartoznak?

— Az iskolában? Reggel kerestem tanítókat, házhoz járó mestereket.

Jobb karján érzi a feszítést. Mona húzza magához, de már nem olyan, mint egy ölelés, inkább csak kapaszkodik, mintha az ágy egy szakadék szélén billegne. Nem mond semmit, a csend lassan masszává olvad körülöttük. A szívverése gyorsul, a lélegzetei mélyülnek.

— Neked mikor kell visszamenned a kórházba?

A szuszogás kiürül, már csak tónustalan fuvallatok maradnak.

— Két napig szabad vagyok.

— Itt leszel… — suttogása elakad — Itt maradsz velük?

A szorítás enged, a lány kibújik karja alól. Nem néz rá, a szőnyeget bámulja az ágy peremén túl. Arca vörösödik, szája görcsösen mozdul.

— Velük, vagy veletek?

— Velük… — egy dobbanás félrever — Ma el kell mennem itthonról.

—Hová mész? — a pirosság marad, de a szemöldök ráncolódik.

— Belenéztem a hírekbe. Róluk írnak, és a helyről, ahonnan jöttek. Utána járok, mit tudnak bent, ezen a vackon csak propagandát látok.

Újra elcsendesedik a szoba. Mona némán szuszog, Chris magát összébb húzva gubbaszt mellette. A gondolatok kavarognak, a szikra ébredezik tarkójában. Nem pulzál sokat, aljasan kúszik le az ember jobb kezébe. Lökdösi, rángatja, mintha egy mozdulatot várna. Egy rövid felderítő pillantás megfejti a szándék titkát. A Tündér dereka védtelen, tiszta célpont az ujjhegyek érintésének.„Most komolyan?!”Oldalra les, de a zafírok üresen merednek előre, az ajkak is lefelé görbülnek alatta. A kéz mozdul, az orvtámadás végbemegy. Nincs kislányos visítás, csak egy rezdülés és egy hangos szívdobbanás.

Az ember összeszorítja szemét, még kisebbre gömbölyödik. Várja a csapást, az ágy apró mocorgása már előrevetíti a végítéletet. Egy meleg fuvallat éri arcát, majd a puha érzés száját, amit már szinte el is felejtett. Először nem érti, csak a lángoló hús és a tomboló szikra ébreszti gyanúját.„Most komolyan?!”Felnyitja szemét, egy zafírpár távolodik előtte, alatta a vörös pusztasággal. Mona visszaül, csendben vár tovább, de már ajkai felfelé görbülnek. Három rövid szuszogás.

— Megvárunk a vacsorával. — kezét Chrisére teszi — Ha sietsz.

Elhal a hang, megint csend lesz a szobában, de már más, mint amilyen előtte volt. Melegebb. Az ember bőre alatt lassan fő az izzásban, a csámcsogás hangja is beszökik az ajtón át. Még egy percig maradnak.

— Megyek! — a hang határozott, de a mozdulat erőtlen — Sietek!

Chris az ágyról felkelve az asztalnál fülelő gyerekekhez indul. Fejüket megdörgölve halkan búcsúzik.

— Jövök hamar! David, addig te vagy a Parancsnok! — int és elindul.

— A Japán Harcos! — kiált utána a fiú — Abban a dobozban van!

— Az marad! — mosolya kiszélesedik — Az most a Parancsnoké!

A panel villan, az ajtó nyílik, az ember tovább halad. A földszint előcsarnokában a recepcióshoz siet. Azonosítóját ellenőrzi, majd egy kérést hagy hátra.

— Akárki jön, akárki megy, azonnal értesítsenek!

— Értettem, Első Harcos!

Egy szerénytelen borravaló érintéssel honorálja a szívességet. Az utcára lépve a központ felé indul, bár fejében még nincs haditerv. Az otthon feladatait listázza.„Étel megvan... Ruha folyamatban... Oktatás kilátásban...”Egy pillanatra visszatekint az épületre, de csak a fejét csóválja. Jelenlegi szállása nem alkalmas a célra, egy új terv van születőben.„Egy iskola… Egy olyan iskola… Az Első Harcosé…”